Vélemény egy könyvről
A véleményét szeretném kérni egy könyvről - amennyiben ismeri, olvasta István Atya.
WM. Paul Young: A viskó című könyvéről van szó.
Vallásos témájú, Istenkereső, " egy kétségbeesett, kételyekkel teli ember keresése, sorsfordító, ugyanakkor nagy vitákat kiváltó könyv."
Azért is lenne fontos a véleménye, hogy jó szívvel ajánlhatom-e másoknak, és elsősorban kiknek?
Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Mielőtt válaszolnék - kivételesen csak a saját nevemben - anélkül, hogy bárkit is szeretnék befolyásolni a véleményemmel, kénytelen vagyok ide másolni egy egyházi gyakorlatot, ami a II. Vatikáni Zsinatig, pontosabban 1966. június 14-ig érvényben volt.
Az Index librorum prohibitorum (latin, jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) azon könyvek listája, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését.
V. Piusz pápa 1571-ben létrehozta a tiltott könyvek indexének összeállításával foglalkozó hivatalt, az Indexkongregációt (Congregatio indicis). Ez a kongregáció adta ki a tilos könyvek olvasására való egyedi engedélyeket is. A kongregáció egy bíbornok elnöklete alatt világi és szerzetesrendbeli papságból kiszemelt tanácsosokból (consultor) állt; tagja volt a pápai udvar hivatalos teológusa (Magister sacri Palatii) is. A kongregáció határozatait pápai megerősítés után Rómában (in acie campi Florae) hirdették ki.
Az Indexet VIII. Kelemen adta ki utoljára 1596-ban úgy, hogy egyes szerzők minden művét tiltotta. Ezt követően úgynevezett Opera omnia (Összes műve) dekrétumokkal tiltottak be egy-egy szerzőt. 1900-ban XIII. Leó eltörölte a korábbi listát és új szabályokat hozott az indexre tételhez. XV. Benedek pápa pedig 1917. március 25-én föloszlatta az Index Kongregációt, feladatkörét átruházta a Szent Officiumra, melynek egy részlege foglalkozott az Index szerkesztésével.
Az Index librorum prohibitorum-ot 1948-ig naprakészen tartották, rendszeresen bővítették. A lista nem egyszerű reakció eredménye volt. Előbb felszólították a szerzőket, hogy védjék meg munkáikat, melyeket korrigálhattak, újraszerkeszthettek, ha el kívánták kerülni a betiltást. Az eljárás végeredményben publikálás előtti cenzúrára bátorított.
A második vatikáni zsinatot követően, 1966. június 14-én szünteti meg VI. Pál pápa ezt a listát.
Ma tehát nincs az egyházi gyakorlatban ilyen lista, mindenki azt olvashat, amit akar. Attól azért mindenkit óvnék, hogy válogatás és minden előképzés nélkül, bármit elolvasson. Természetsen egy teológiailag képzett ember másként olvas egy vitatható tartalmú, ill. szokatlan formában megfogalmazott írást, mint akinek semmi "védettsége" nincs. Fenőtt kereszténynek tart az Egyházunk bennünket. Feltételezi, hogy nem tesszük ki magunkat, hitünket, meggyőződésünket feleslegesen megingató körülményeknek. Nekem is meg van, de nem merném kezébe adni senkinek, akinek nem lennék meggyőződve szilárd és mélységes hitéről, mert tartanék attól, hogy megbotránkozásának én lennék az oka. Maga a könyv is jelzi a hátoldalon: Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés!
Bocsánat, hosszúra sikerült, de úgy gondolom ennyi kellett a korrekt válaszomhoz.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Én nem bírtam végig olvasni. Gondolom arról szólna, hogyan tudok megbocsátani: Istennek, magamnak, na meg azoknak, akik bántottak. Csak próbáltam előbb pszichológiailag olvasni, ott se lelhető fel a folyamat. teológiailag, meg kitűnik a helytelen felfogás Szentháromságról, Istenképről, (jó ez nekem se tökéletes), de meg ami lényeg, nekünk katolikusoknak nincs rá és hasonló társaikra szükségünk. Mivel mi megkaptuk azt, hogy meg levő bűnbánattal, megtérési szándékkal odarogyhatunk a gyóntatószék zsámolyához, s túloldalt elhangzik: "Én feloldozlak..." ez viszont nekik nincs meg, így el próbálják hitetni, nem kell Intézmény, nem kell pap, parancsolatok stb. Isten mindenható, mindentudó,bármit, bármikor elintézhetek Vele. S a felvetett problémát meg szerintem ma már egy jó keresztény pszichológus, lelkiatya segítségével meg lehet oldani. Biztos hosszú folyamat, de két közeli ismerősom is van, akiknek megölték a gyermekét, a legkitartóbb, leghűségesebb hívők, nagy tisztelettel nézek rájuk.
Kedves István atya, és Mindenki! Nekem is ajánlották a Viskó c. könyvet. Kölcsönkaptam, és el is kezdtem olvasni, de kb. 60 oldal után letettem, annyira nem tudtam azonosulni a leírtakkal. Ennek kapcsán kérdezem: Miután megszűnt az egyházi "index" lista, napjainkban van-e valami útmutató a katolikus hívőknek, aminek alapján tájékozódhatnak arról, milyen könyveket, filmeket, színdarabokat, stb. ajánl, vagy éppen mitől óv az egyház?
Kedves Kéredező!
Legjobb tudomásom szerint, ma a katolikus rádióink és az újságaink próbálják megadni azt a tájékoztatást, ami lehetséges segítség a lelkileg ártalmas könyvek ellen. Az internet világában a különböző katolikus levelezőlisták is értesítik olvasóikat a fontos eseményekről, az értékes tudnivalókról.
Szeretettel.
István atya
Kedves Kérdezők!
Megkérdeztem egy ismerős püspök atyát a válaszom megerősítésére. Kiegészítésül a következőt írta: "Az egyházjog ajánlja, hogy a teológiai, egyházi, hittel kapcsolatos könyvek kiadásához a szerző egyházi jóváhagyást kérjen (nihil obstat, imprimatur).
A Katolikus Lexikon ezt írja:
„Azokat a műveket, melyek szentírási, teológiai, kánonjogi, egyháztörténeti, vallási v. erkölcsi kérdésekről szólnak, hacsak a részleges jog másként nem rendelkezik, ki szabad adni jóváhagyás nélkül is, bár előzetes felülvizsgálatra, jóváhagyásra való beterjesztésük ajánlott (827.k. 3.§). Ha azonban bármilyen szintű iskolában tankönyvként kívánják használni, vagy terjesztésre (kihelyezés, árusítás, ajándékozás) szánják őket, szükséges, hogy az illetékes egyházi hatóság jóváhagyásával jelenjenek meg, v. ezt a fajta alkalmazásukat ugyanez a hatóság kiadásuk után jóváhagyja, engedélyezze (827.k. 2. és 4.§).
Ezért a katolikus ember figyeli azt, hogy a könyvön van-e imprimatur, és ha igen, akkor teljes bizalommal olvassa, tudja azt, hogy nem tartalmaz a hitünkkel ellentétes állításokat. Az egyházmegyei körlevelek is időről időre ajánlanak könyveket. Kétes esetben jó egy hozzáértő pap vagy világi tanácsát kikérni, különösen, ha a szülő a gyerekeinek szánt könyvekről gondolkodik. Brenner János vértanú édesapja mindig elolvasta a fiainak szánt könyveket, mielőtt a kezükbe adta volna."
Szeretettel.
István atya
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
