Család

Jó napot.Katolikus egyházhoz tarozott édesapám, rendesen fizették az egyház adot.A tavaly oktoberben meghalt de a pap addig nem végezte el a szertartást amíg ki nem fizettük a 250 Leit.De ami felháborító egy évig számlát nem láttunk!!És pár keresés után nem találtam a papilakon hát telefonáltam neki,egy év után lett számla de csak 200 Lej.Ez hogy működik?És hogy kértem a számlát az uraság azt mondta ne fenyegessem.Köszönöm a választ

Úgy érzem, nincs értelme tovább küzdeni a házasságunkért. Csak élünk egymás mellett, pedig csak pár éve vagyunk házasok. Nagyon megbántam, hogy összeházasodtunk, már akkor is bizonytalan voltam benne, hogy jó döntés lesz-e.
Fel szabad adni és beismerni, hogy nem sikerült vagy meddig érdemes próbálkozni még? A "ki kell bírni" gondolkodásmódnak nem hiszem, hogy van értelme, Isten nem arra adta az életünket, hogy túléljünk.

Kedves atya, kérem segítsen, hogy hogyan lehet elfogadni, hogy valószínűleg soha nem lesz gyerekünk. Úgy érzem, erre rá fog menni a házasságunk és bele sem akarok gondolni, hogy így kell leélnem az életem. (Az örökbefogadástól a férjem elzárkózik.)
Sokszor úgy érzem, így nincs értelme semminek.
Köszönöm a válaszát!

Kapcsolatunk kiegett a munka gyerekek stressz haromszogeben. Jott egy megerto es bajos harmadik, akit ferjem felvallal, de nem szandekozik otthagyni a csaladjat miatta.

Tisztelt István Atya,

Első, Isten előtt kötött házasságom 15 éve véget ért. Az az ifjúkori vak szerelem elmúlt, s mindketten úgy láttuk, hogy nem illünk össze. Mindkét fél házasságtörés bűnébe esett. 13 éve jelenlegi házaspárommal élek, akivel három közös gyermeket nevelünk szeretetben, erős hitben. A gyermekeinket mindig másik kísérik áldásért és szentáldozásért. Szeretném a korábbi házasságtörés bűnömet meggyónni, s megtisztulva élni abban a szeretetben, amiben most is élünk a házaspárommal. Nekem nem "jár" a gyónás, a bűnbocsánat? Mély szeretetünk ellenére soha nem lehetünk a férjemmel Isten előtt is házasok? Kitaszítottnak...

Kedves István atya!

Hol a határa az érzelmi megcsalásnak egy házasságban? Megcsalásnak számít ez egyáltalán?

Köszönöm a választ!

Kedves István atya!
Problémám a következő: Huszonéves fiam együttélésbe "kezdett" egy lánnyal. A fiam is és a kislány is jóravaló fiatalok. A kislány illemtudó velem és feleségemmel. Együttélésük nem ró semmiféle pluszt terhet a családra, ellátják magukat.
Egyházi házasságban élek én is feleségemmel, így éltek a nagyszülők is. A gyerekek jártak hittanra, magam is gyakorló keresztény vagyok. Tehát a fiam tanulta, és példánkból láthatja a megélt házasságot. Természetesen látta az évek folyamán a családi összezördüléseket, de nem hinném, hogy családi poklot látott maga körül.
Mit tegyek? Lelkizzek neki/nekik? Hivatkozzak a családi példá...

Tisztelt István atya! Gábor vagyok 40 éves és teljesen megtört.Mozgássérült vagyok születésem óta.Agyvérzéssel születtem és intézetbe nöttem fel. Édesapám 18 éves korom óta nevel egy igen sajátos módszerrel " akaraterővel mindent elér az ember".Állandó lelki terror alatt tart mert azt gondolja hogy, a betegségem csak egy nátha és lusta vagyok legyözni.Többször tönkrementem lelkileg meg mindenhogy. Mindig kontrollál és csak a tökéletesség megy el nála.A kérdésem az hogy,őnnek mi a véleménye erröl.Az Édesanyámat is tönkretette,van családom mégis csak Jézus társaságába érzem magam jól.Mindig ha a legkisebb rosszat is teszem mégha kisértés is meg...

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves István atya! Először is kegyelmekben gazdag nagyon boldog új évet kívánok!
Próbálom rövidre fogni. Remélem sikerül. Vidéken nőttem fel, vallásos szülők egyetlen gyermekeként. Engem is ebbe a szemléletbe neveltek, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik. Voltam elsőáldozó, bérmálkozó, érettségiig jártam hittanra, rendszeresen ministráltam. Nagy Mária tisztelők vagyunk. Óvodás korom óta jártam különböző búcsújáróhelyekre (Mátraverebély-Szentkút, Máriabesnyő, Gyöngyös, Máriapócs, Vác-Hétkápolna). Főiskolai tanulmányaimat a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem. Munkám miatt a fővárosba ke...

T.István atya ! Az a kérdésem,h meg lehet-e mondani,h az Ember melyik idejétől ered az a kérdés,h a lányanyák nem érnek emberi szempontból semmit, és a gyerekkel a hasában megölik,mert szégyent hozott a fajra ?! Máriát azért kellett Józsefnek feleségül vennie, mert ,kiderült,h állapotos,és abban a korban megkövezték a lányanyákat. De,mivel köztudott,h teherbeeséshez két fél szükségeltetik,miért csak a lányokat ölték meg , plusz a leendő élete/ke/t ? A férfi ebből a szempontból miért mentesült ez alól a kivégzés alól ?- ilyenkor nem volt probléma ,h gyilkosságot követnek el ? Az állatvilágban pl. az oroszlánoknál van az, amikor a hím megöli a ...

Kedves István atya!

Az alábbi kérdésen sokakat érinthet, de bár van benne speciálisan az egyénre jellemző rész is.

Olvastam VI. Pál enciklikájáról, hogy az élet védelmében a katolikus (gondolom protestánsokra nem vonatkozik) pároknak nem szabadna semmilyen fogamzásgátló módszert használnia, csak a természet adta lehetőségeket.
Felmerült az válaszként (az egyik atyától), hogy ez így van, de házasság egysége és az egymás iránti szeretet felülírhatja ezt a "jogszabályt". Egyetért ezzel az állítással, vagy ezt az előírást mindenképpen be kell tartani.

Az alap felvetéssel amúgy egyetértek, de gondolom ez sem fekete vagy fehér. Talán nem mind...

Kedves István atya ! A testvérem ( mindketten lányok vagyunk ) már kisgyerekkorban " megnehezítette " az életemet, mert nagyon akaratos volt, és mindig neki adtak előnyt a szüleink. Felnőttkorra ez a kapcsolat rosszabb lett. Hiába, a misén békejobbot nyújtok neki, de az életben bármit tesz, mond, vagy kérdez, mindig úgy érzem .mintha uralkodni akarna rajtam. Sokszor nem értek egyet vele. Ha nemet mondok, teljesen kifordul magából. Meddig lesz ez így ? A barátnőmmel mélyebb a kapcsolatom. Köszönöm

Hogyan vészeljek át egy nagyon fájó csalódást? Évek után elvesztettem valakit,az ő hűtlensége miatt..... Mit tegyek? Merre tovább? 32 F

Kedves István Atya!
Húgom 1977-ben kötött szentségi házasságot. Tavaly augusztusban elhagyta a férje. Elköltözött egy elvált asszonyhoz. Most közös megegyezéssel válni akar. Húgom ezt aláírhatja? Van-e ennek valami egyházi vonzata? Az Atya szerint mi lehetne egyéb megoldás? Várom mielőbbi válaszát mert jövő héten már választ kellene adni. Köszönettel Horváthné.
Dicsértessék Jézus Krisztus!

Kedves István atya!15 HÓNAPOS KORTÓL 19 ÉVES KORIG NEVELT-ÖRÖKBEFOGADOTT - gyermekünk örökbefogadását fel kellett bontatnük. Röviden: Súlyos magatartászavarral küzd,Semmi értelmes dolgot nem akar végezni, csavarog, mindig mást vádol ha dolgai nem úgy sikerülnek ahogy ő elképzeli.Amikor bajba kerül, hozzánk tér vissza. befogadjuk , enni kap sokat imádkozom érte. ő nem akar a JÓISTENHEZ sem megtérni.Anyagilag is sokat áldoztunk rá. Bünt követek-e el, ha továbbra megvonom tőle az anyagi támogatst.Tisztességes életre kellene térnie, ebben segítenék,neki ,a JÓISTENSEGÍTSÉGÉT KÉRVE.Állandóan nyugtalan a lelkem,nem tudom mit cselekedjek már. KÖSZÖNÖM...

Kedves Atya! Borzasztó gyötör a lelkiismeret,mert megcsaltam a férjem. Szentségi házasságban élünk már elég régen, de néhány éve teljesen elhidegültünk egymástól. Férjem goromba, kiabál, semmi nem jó neki.Semmi kedvességet nem kapok tőle,amire nagyon vágyom, megjegyzem apa nélkül nőttem fel,és mindig vágytam arra,hogy szeressenek. Ilyen lelkiállapotban találkoztam a régi nagy szerelmemmel. Ez a szerelem úgy látszik csak el lett fojtva, mert fellobbant mindkettőnkben és azóta lángol.Ritkán találkozunk, de akkor nagyon szeretjük egymást.Halálos bűnt követek el? Mit csináljak? Ő polgári házasságban él.

Kedves István Atya! Köszönöm válaszát,amivel egyetértek, de ennél konkrétabban szeretnék kapni egy kis " módszertani" segítséget:az ilyen szülőnek hogyan hívjuk fel figyelmét szülői kötelességére, mit lehet mondani, és hogyan, hogy ne kioktató legyen, de mégis megértse.
És mindenképpen a szülővel kell beszélni? Hiszen a fiatalember már elmúlt 30 éves. Mi van, ha az édesanyának nincs szava a gyerekeknél?
Egyébként egyszer megkérdeztem, amikor a második unokája született, hogy nem kötnek házasságot a fiatalok? A válasza ez volt: Náluk ez nem téma. Hogyan lehetne "témába hozni"?
Köszönettel: Kari

Kedves Atya! Arra szeretnék rákérdezni pontosan, hogy keresztény családban hogyan viszonyuljunk ahhoz, amikor az egyik fiatal élettársi viszonyba bonyolódik és úgy él tartósan,sőt, gyermekei születnek, akiket aztán megkeresztelés nélkül, teljesen szabadelvűen "nevelnek", pontosabban valahogy nevelődnek ezek a gyerekek. Mit mondhatnék, (ha meghallgat) és mit ne mondjak az ilyen fiatalnak, aki egyébként korábban egyházi iskolába járt, tehát úgy tűnik, tudatosan fordít hátat a keresztény értékekenek. Köszönettel: Kari

A Tízparancsolatban a 4. azt mondja, atyádat és anyádat tiszteld. A mi családunkban az történt, s talán ezzel nem vagyunk egyedül, hogy a szülők nem tisztelik felnőtt gyermekeik életét, döntéseit. Férjem szülei 20 éve haragszanak rám, amiért a fiuk megnősült és "miattam" elhagyta a szülői házat és a szülővárosát. Mivel nem az ő elképzeléseik szerint alakult az életünk, mert nem a karrierünket építettük, hanem az 5 gyermekünkért dolgozunk, lenéznek bennünket. Az unokáikat sem és minket sem támogatnak, nem érdekli őket a sorsunk és ez egyre nagyobb szakadékot képez köztünk. Van-e tennivalónk ebben a helyzetben?
Köszönöm szépen:
Móni

Nagycsaládos édesanya vagyok. Gyermekeim katolikus iskolába járnak, becsületes, jó gyerekek. Napi tapasztalat azonban, hogy még ilyen közegben is, az iskolán kívül pedig még inkább arról szól az élet, hogyan tudsz akár csalás útján előbbre jutni, kevés munkával jobban érvényesülni, "eladni magad". A kamasz gyerekeknek már félve mondom, hogy te csak tanulj, légy jó mindenkihez, amikor látom, hogy ebből egy csomó hátrányuk származik majd. Hogyan lehetünk ebben az önző társadalomban jó keresztények úgy, hogy közben el tudjuk tartani a családunkat és a tehetségünket is kibontakoztathatjuk? Muszáj-e "eladni magunkat"?

A Tízparancsolat negyedik pontja kimondja, hogy "Tiszteld apádat s anyádat!". Hogyan viselkedjek velük azonban, ha ők nem tisztelnek engem, feleségemet, gyermekeimet, durván beleszólnak az életembe, helyettem döntenek még mindig, s megmondják, mi nekem a jó? Becsapnak, kisebb-nagyobb hazugságokkal elhárítják a felelősséget hibáikért, mulasztásaikért, rólam gyalázatos dolgokat mondanak, betegnek neveznek. Megszegem a parancsot azzal, ha távolságot tartok hozzájuk, nem keresem a kapcsolatot velük, hívásukra esetleg fel sem veszem a telefont?

Kedves István atya! Nagyon megörültem a kérdezés lehetőségének, mert régóta foglalkoztat ebben a témában több kérdés is (és gyanítom, hogy nemcsak engem...) 26 éves nő vagyok. Sokféle kérdést és választ hallottam, olvastam már ezzel kapcsolatban, mégis van bennem bizonytalanság.
Tudom, hogy Egyházunk tiltja a házasságon kívüli szexuális életet. A saját és környezetem életében azonban azt látom, hogy ez a parancs a mai világban jóformán alig tartható be. Nyilván nem volt ennyire nehéz egy más korban élő fiatalnak, ahol a szexuális érés majdnemhogy egybeesett a megházasodással. Akkoriban legfeljebb néhány évet kellett "kibírniuk" a fiataloknak ...