Hogyan viszonyuljunk? Jó így? Folytatásaként
És mindenképpen a szülővel kell beszélni? Hiszen a fiatalember már elmúlt 30 éves. Mi van, ha az édesanyának nincs szava a gyerekeknél?
Egyébként egyszer megkérdeztem, amikor a második unokája született, hogy nem kötnek házasságot a fiatalok? A válasza ez volt: Náluk ez nem téma. Hogyan lehetne "témába hozni"?
Köszönettel: Kari
Kedves Kari!
Ebben a személyi szabadságát féltő világban igazából nem sok módszertani lehetőségünk van. A szülővel azért kell beszélni, mert közvetlenül ő felel a gyermekeiért és azért a nevelésért, amivel egyedül ő tartozik nekik. A válasz pedig egyértelmű. Nem akar erről beszélni. Ezekiel próféta írja: "Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet." Szent Máté is ír a testvér megintéséről, igaz először az intő személyére utal, de a helyzet így is érthető:" Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni {MTörv 19,15}.Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő.(Mt.18)
A figyelmeztetéssel megtett mindent, a többit bízza az Istenre.
Szeretettel.
István atya
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
