Legújabb kérdések

név nélkül - 2020.01.26.
név nélkül - 2020.01.19.
név nélkül - 2020.01.17.
név nélkül - 2020.01.17.
fradistákgyöngye - 2020.01.16.

Házasság

2014.12.30. - Andrea
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves István atya! Először is kegyelmekben gazdag nagyon boldog új évet kívánok!
Próbálom rövidre fogni. Remélem sikerül. Vidéken nőttem fel, vallásos szülők egyetlen gyermekeként. Engem is ebbe a szemléletbe neveltek, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik. Voltam elsőáldozó, bérmálkozó, érettségiig jártam hittanra, rendszeresen ministráltam. Nagy Mária tisztelők vagyunk. Óvodás korom óta jártam különböző búcsújáróhelyekre (Mátraverebély-Szentkút, Máriabesnyő, Gyöngyös, Máriapócs, Vác-Hétkápolna). Főiskolai tanulmányaimat a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem. Munkám miatt a fővárosba kerültem, ahol megismerkedtem a párommal, akivel 2 év után 2012-ben összeházasodtunk. Az ő szülei, nagyszülei sajnos a mai napig a piros könyv árnyékában élnek, és a hit nagyon távol áll tőlük. Nem mondom, hogy ezt nem tudtam, de az igazi arcukat sajnos csak a házasság után mutatták meg. Férjemmel jól indult minden. Megkeresztelkedett, misére járt velem, és úgy éreztem fogékony mindarra, hogy befogadja magába mindazt a jót amit a hitünk nyújtani tud. Ez sajnos nem tartott sokáig. Történt valami, nem tudom talán az anyja aki beszélt neki de minden megváltozott. Anyósommal is megromlott a viszonyom. Lenéz engem és édesanyám (édesapám sajnos 2013.ápr-ban meghalt), amiért mi hiszünk. Többször durván megszólt is minket ezért. Férjem is rossz útra tévedt. Nagyon sok fájdalmat okozott már nekem. Megcsalt, éjjelente internetezik (hadd ne mondjam milyen oldalakat néz), egyszerűen nem tisztel, és úgy érzem az olyan mint család kezd széthullani. Többször szóvá tettem ezt neki akkor mindig veszekedés lett a vége. Közben 2013.nov-ben született egy kislányunk. Abba, hogy megkereszteljük még belement, de úgy érzem ha ő ezen az úton marad minden további hitre való nevelést nem engedélyezne. Tudom én vagyok az anyja és elsősorban az én feladatom, de nagyon nehéz lenne ezt úgy csinálni, hogy közbe az apukája homlokegyenest másra tanítaná. És így lenne. Ezt tudom. Azt pedig, hogy búcsúkra elvigyem....
A kislány nagyon hiányolja az apukáját, mert ő szinte csak aludni jár haza. Dolgozik. Ami egyrészt áldás, másrészt átok.
Nem tudom mit tegyek?
Én nem azért kötöttem szentségi házasságot, hogy elváljak, de úgy érzem nem bírom. Semmi szeretetet nem kapok tőle. Boldogtalan, magányos vagyok. Nekem fontos a hitem. Tudom mennyi pluszt kaptam az életem során.
Teljesen el vagyok keseredve. A kislányomat nem akarom elveszíteni. Mellettem csak édesanyám áll, aki 70 éves. Senkim nincs. Férjemnek viszont elég nagy családja van. Úgy érzem ha válni akarnék elvennék a kislányom. De így sem bírom.
Miért én vagyok a rossz, amiért a Jóistent nem hagyom?

Kedves Kérdező!

A levelében írja, buzgó vallásos nevelést kapott. Biztos vagyok  abban is, hogy a lakóhelyének plébánosát is ismeri. Ahhoz, hogy valami erdménye legyen annak, amit vár vele kellene felvenni a kapcsolatot, hiszen ő biztosan jobban ismeri Önöket, helyzetüket. lehetőségeiket, mint én. Ide nem elég egy távoli jótanács, hanem állandó segítségre lenne szükség. Bátran keresse fel plébánosát, biztosan segít.

Áldott Újesztendőt!

Szeretettel.

István atya

További gondolatok

Nagyon köszönöm a gyors választ.
Mint írtam vidéki vagyok. Az ottani plébános akihez gyerekkoromban is jártam, meghalt. Az új plébánossal mivel elkerültem, nem tudtam úgy elmélyíteni a kapcsolatot, mint ahogy a jelenlegi lakóhelyemen lévővel sem. Azért megpróbálom!
És továbbra is a Jóistenbe bízok.
üdvözlettel:
Andrea

név nélkül - 2014-12-30 16:29

Hozzászólás

Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)

Vélemény, további gondolatok:

Név, becenév, ami megjelenik:

Az alábbi biztonsági kódszót kérjük írd a mezőbe!
Biztonsági kód