Hűtlenség

Kedves Kérdező!

Javaslom bontsuk szét a levelében leírt problémákat. Az egyik a férj szeretetlen magartartása, ami nem csak súlyos gond, hanem az ideiglenes -de a kötelék fenntartásával való - különválásnak is oka lehet. Természetesen ez nem lesz jogcím a régi nagy szerelem folytatására. A másik az ön házassági hűtlensége. Nézzük először a törvénykönyvi szabályokat. (Kérem, olvassa el figyelmesen.)

1153. kán. - 1. §. Aki házastársának vagy gyermekének súlyos lelki vagy testi veszedelmet okoz, vagy másképpen nehezíti meg mértéken felül a közös életet, az a másik félnek törvényes okot szolgáltat a különválásra, a helyi ordinárius engedélyével, sőt ha a késlekedés veszélyes, akkor külön engedély nélkül is.

2. §. Minden esetben, amikor a különválás oka megszűnik, viszsza kell állítani a házastársi együttélést, hacsak az egyházi hatóság másképpen nem rendelkezik.

1. kán. - A házastársak különválásának bekövetkeztekor mindig megfelelően gondoskodni kell a gyermekek kellő eltartásá­ról és neveléséről.
2. kán. - A vétlen házasfél a másik házastársnak - dicséretes módon - megengedheti az életközösség felújítását; ebben az eset­ben lemond a különválás jogáról.

A veszélynek három általános típusa van: komoly lelki rituális veszély, súlyos testi veszély, és súlyos nehézség a közös élet.

Eddig az idézetek.

Mindezek ismeretében szeretném megkérdezni, hogy milyen fokban állnak fenn kettejük közt a fentebb leírt állapotok, mert ha nem állnak úgy fenn, akkor nem lehet alkalmazni a jog ide vonatkozó rendelkezéseit.

Akkor sem lehet ezeket önhatalmúlag alkalmazni, ha ön úgy döntött, hogy sérelmes és kibírhatatlan jelenlegi állapota miatt keres magának máshol vigasztalást. Minden esetben a saját döntése bűn és ellenkezik a házassági ígéretekkel, így az eskűszegés bűnét vonja maga után.

Megpróbáltam a törvényköny rendelkezésivel segíteni, de természetsen a helyzet eldöntését szerencsésebb lenne egy olyan lelkivezetőre bízni, akiben megbízik és akivel kideríthetik, hogy ebben a helyzetben mi a sürgős teendője.

Szeretettel.

István atya