Örökbefogadás
Kedves Kérdező!
Bocsásson meg, ha egy kicsit visszatekintek az elmúlt ~ 18 évre és megkérdezem, mikortól kezdődtek el ezek a panaszok? Bárhogy is számolok, a legfontosabb fejlődési szakaszokban mellette voltak. Azért gondolom ezt, mert nem írja, hogy előbb volt-e gond a gyermekkel. Próbálkoztak-e szakemberrel, akinek a segítsége néha elengedhetetlen? Vagy csak egyszerűen arról van szó, hogy kimaradt a komoly jellem alakítás, a nevelés az életéből? Soha semmi nem késő egy ember életében, de tudomásul kell venni az alapvető erkölcsi szabályt, ti. a kötelesség és a jog kényes egyensúlyát nehéz vissza állítani, ha annak idejében kimaradt. Ez után jönne a keresztény szeretet erénye, amely megerősíti az előbbi sorrendet. Szeretetből, kötelességtudatból jobban előtérbe helyezi a feladatokat, mint a jogokat. Nehéz egyértelműen eldönteni - kedves levele alapján, - hogy ki a felelős a kialakult helyzetért. Valaki egészen bizonyosan. Ezt kellene kideríteni a következő lépések előtt.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Kedves ISTVÁN atya! GYeermekünk örökbefogadásakor is félénk volt,ami testi tünetekben is megmutatkozott. szülőanyjáról csak annyit tudunk, hogy leányanya volt, aki szülés után gyermekét a kórházban hagyta és soha , vagyis 15 hónapig nem is látogatta. Kicsi súllyal született. AZ Ovodában és iskolában is érték sérelmek barna bőrszine miatt, ami őt mármint a bőrszine nagyon zavarta. Társai sokszor bántották. MI EZT SOKSZOR SZÓVÁ IS TETTÜK. , nem sok eredménnyel. AZ ISKOLÁBAN MINDIG VISSZAHÚZÓDÓ VOLT. 8 éves korában kezdett velünk nagyon agreszív lenni. , ami az idők folyamán egyre jobban erősődött. Sok szakember látta, amegoldás nyugtató tabletta volt . Elhangzott az is, hogy ilyen a populációja, nem lehet mit tenni. Az igaz, hogy sem tanulni sem dolgozni soha nem akart. engem sokszor tettlegesen is bántott ,nemcsak szavakkal. Ez röviden az élettörténet. Szociális ápoló és gondozó képesítést szerzett egyházi iskolában. ott is sok probléma volt vele. TÜRELMESEN VISELTÜK A NEHÉZSÉGEKET, SOKSZOR KAPOTT ESÉLYT AVÁLTOZÁSRA, DE SAJNOS NEM ÉLT A LEHETŐSÉGGEL. Szívünk mélyén gyermekünk maradt örökre, ezért aggaszt bennünket a sorsa.Egyébként keresztény életre igyekeztünk nevelni, ami most nem mutatkozik meg. HÁLÁS KÖSZÖNETEM
:MÁRIA
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)