Hogyan viszonyuljunk? Jó így?

2014.01.16. - Kari
Kedves Atya! Arra szeretnék rákérdezni pontosan, hogy keresztény családban hogyan viszonyuljunk ahhoz, amikor az egyik fiatal élettársi viszonyba bonyolódik és úgy él tartósan,sőt, gyermekei születnek, akiket aztán megkeresztelés nélkül, teljesen szabadelvűen "nevelnek", pontosabban valahogy nevelődnek ezek a gyerekek. Mit mondhatnék, (ha meghallgat) és mit ne mondjak az ilyen fiatalnak, aki egyébként korábban egyházi iskolába járt, tehát úgy tűnik, tudatosan fordít hátat a keresztény értékekenek. Köszönettel: Kari

Kedves Kari!

Könnyű lenne most vádaskodni, hogy íme ezt tette a liberalizmus a gyermekienkkel - pedig igaz. Azt is könnyű lenne most leírni, amit igazán ilyenkor szoktunk idézni. "Adj Uram bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtatni. Adj Uram kitartást, türelmet és erőt az általam megváltozhatatlanok elviseléséhez. Adj Uram bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól." - Azt is szoktuk javasolni, hogy akiknek nem lehet az Istenről beszéléni, azokról még lehet az Istennel beszélni. A feje tetején áll a világ, tudjuk. Jézus is egy felfordult világba jött és azt kérte tőlünk, hogy imádkozzunk azért, hogy az igazság szabaddá tegyen bennünket. Kérem, hallgasson bele csak egy kicsit - ha van rá módja - a Mária Rádió műsorába és rögtön látni fogja azt az erőfeszítést, amit ezért teszünk. Azt javasolnám - mert erre kérdezett rá - imádkozzunk és engeszteljünk együtt nemzetünk lelki megújulásért. De, - mint "nagynéni" -  a helyében egyszer egészen biztosan szólnék az édesanyjának, négyszemközt a szülők felelősségéről. A többi az Isten dolga lesz.

Szeretettel.

István atya


Hozzászólás

Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)

Vélemény, további gondolatok:

Név, becenév, ami megjelenik:

Az alábbi biztonsági kódszót kérjük írd a mezőbe!
Biztonsági kód