Elvált vagyok

Kedves István atya!
Köszönöm a válaszát, hitemet megtartom, semmi nem tántoríthat el. Remélem, hogy imáim meghallgatásra találnak, és találok olyan papot,
aki segít nekem.
Tisztelettel: Ilona

Tisztelt István atya!
Elváltam, egyedül élek. Nekem azt mondták, hogy áldozhatok.

Kedves Dapesz!
Bocsánat a visszakérdezésért...Ki mondta? Milyen indoklással? Természetesen név nélkül...Kérem, ossza meg velünk. Az "azt mondták" veszélyes és hiteltelen indoklási kategória.Amennyiben lelki vezetője belső fórumra hivatkozott nem tilos indok.

Szeretettel.
István atya

Kedves István atya!
Válásom után, felnőtt áttérőként kaptam meg a bérmálás szentségét. Plébánosunk, aki a katekumen csoport vezetője volt, egyeztetett ügyemben az elöljárójával. Ha jól tudom a püspökhelyettessel.
Tisztelettel:
Dapesz

Kedves Dapesz!
Köszönöm, ez egy korrekt és másokat is helyesen tájékoztató válasz volt.

Szeretettel.
István atya

Én úgy tudom, hogy válás esetén, ha engem hagy ott a férjem, akkor én áldozhatok, csak ő nem.

Én pedig úgy tudom, hogy ha válás után nincs új kapcsolata az illetőnek mindaddig amíg a szentségi házasságban fogadott társa él, akkor áldozhat, hiszen a házassága érvényes akkor is ha külön él.
Jó lenne ha tisztán látnánk ez ügyben.

Tisztelettel:

Kedves Kérdezők!
Akkor lássunk tisztán ez ügyben:

"Ami az elváltak áldozását illeti. Ez inkább morális, mint szigorúan vett kánonjogi kérdés. Az egyházi hagyományt is figyelembe véve a helyes gyakorlat az lenne, hogy csak azok áldozhatnak, akik egyházi engedéllyel váltak külön, hiszen mindig is létezett az ágytól-asztaltól való elválás. (Ha az egyik fél megcsalta a másikat, és az a másik erre nem szolgáltatott okot, illetve, ha az egyik fél, vagy a gyerekek testi, lelki épsége forog veszélyben.) Valószínűleg a püspökök nem örülnének, hogy ha minden egyes esetben hozzájuk fordulnának, hogy engedélyt adjon a különválásra. Ezt a helyi plébánosnak kéne felterjeszteni a püspökhöz. Nem tudom, hogy ez a gyakorlat miért szűnt meg, mert a tágabb családomban még van olyan, aki hűtlen házastársától ilyen püspöki engedéllyel él különváltan.
A különválást a kötelék fennmaradása mellett a CIC 1151-1155 kánonjai szabályozzák. Ha nem is fordulnak a lelkipásztorok a püspökhöz, akkor is helyes lenne ezen kánonok szem előtt tartásával megítélni az egyes ügyeket.
Ugyanakkor tudatosítani kellene a hívekben, hogy a válás nem magánügy, hanem az egyház, az egész közösség ügye. Nagyobb településeken a papok már nem ismerik a híveik életét, így sokszor a tudomásukra se jut, hogy valaki elvált, illetve mi volt a válás oka. Igazából az lenne a helyes megoldás, hogy ha fény derül a válásra, akár szentgyónás keretében, akkor néhány kérdéssel ki kellene deríteni, hogy mi volt az ok. Ha, a fent említett két ok miatt váltak el, és az illető semmilyen szempontból nem volt hibás, akkor járulhat szentségekhez. Ha ilyen súlyos ok nem állt fenn, akkor kötelessége lett volna házastársa mellett maradni, így vétett az egyház törvényei ellen, tehát nem járulhat szentségekhez.
Leegyszerűsítve: ha valakit megcsaltak, vagy a házastársa súlyosan függő (alkoholizmus, drog, játékszenvedély, brutalitás, agresszivitás), vagy egyszerűen a másik fél minden indok nélkül elhagyta, hiába tett meg ő maga mindent a házasság megmentésére, akkor járulhat szentáldozáshoz. De nézetem szerint, ezt nem a hívő dönti el, hanem az egyház nevében legalább a lelkiatyja."

Kérem, így fogadjuk el a kánonjogász válaszát.
Köszönöm.

Szeretettel.
István atya

Sok köszönet István atyának a válaszért, napjainkban sajnos eléggé aktuális ez a probléma és a tisztánlátás öröme egyike a legnagyobb örömöknek. Ebben a témában mi akik ezt olvassuk, biztosan nem fogunk már féligazságokat terjeszteni.

Köszönettel

Ide kapcsolódó, szintén jelentős probléma a házasság nélkül együtt élők szentséghez járulása. Olyan esetek vannak nagy számban, akik nem kötöttek még házasságot, vagyis nem elváltak, csak úgy együtt élnek.
Ők, mivel nem rendezett kapcsolatban élnek, nem járulhatnak szentségekhez.

Kedves Satya!

Köszönöm a kiegészítést, tökéletesen igazad van.Az együtt élőknek ugyanis tudniuk kell, hogy az állandó bűnalkalom nem tenné hitelesség gyónási ígéretüket.Úgy is mondhatnánk, hogy képtelenek komoly ígéretet tenni arra, hogy a bűnt és a bűnalkalmat kerülik, hiszen ahogy kilépnének a gyóntatószékből, máris ott az együttélésükből fakadó bűnalkalom és maga a bűn is. Szentségi házasság nélkül - a folyamatosan együtt élőket - ezért sem lehet feloldozni. Arról nem is beszélve, hogy Krisztus Teste az egység jele is, amit ők éppen tartanak fontosnak.Természetesen minden illegális kapcsolatot rendezni lehet, hogy a szentségeket méltón felvehessék.

Szeretettel.
István atya

Kedves István Atya!

A fenti kérdéshez kapcsolódik az én kérdésem is: van egy ismerős fiatal (ma már) házaspár, akik már a házasságuk előtt is együtt éltek, és a lány rendszeresen gyónt és áldozott - gyónás nélkül nem áldozott, de a házasság nélküli kapcsolat miatt újra és újra meggyónni kényszerült ugyanazt. Egy másik ismerős, aki szintén házasság előtt együtt él a párjával, rendszeresen jár szentmisére, de amióta együtt élnek, nem jár sem gyónni, sem áldozni, még húsvétkor sem, mert azt mondja, nagyobb bűnt követne el azzal, hogy a gyónáskor azt mondja, hogy nem teszi azt, amiről tudja, hogy úgyis megteszi. Melyik a nagyobb bűn: nem gyónni és nem áldozni, vagy gyónni úgy, hogy tudja, hogy újra vétkezni fog? A választ előre is köszönöm.

Kedves Kérdező!
Jogos a kérdése, de szeretném tudni, mit takar a "ma már házaspár" megjegyzése? Esetleg szentségi házasságot kötöttek és rendeztek mindent visszamenőleg is? Ettől függetlenül a gyóntatásban alapelv, hogy az együtt élőket nem szabad feloldozni éppen a gyónásban tett hiteltelen "ígéret" miatt. Az állandó bűnalkalom ugyanis kétségessé teszi az ígéret komolyságát, hogy a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm. Mindkettejük számára csak egyetlen megoldás van. Az együttélés helyett kössenek szentségi házasságot és az akadály megszűnik. Örülnék, ha az első esetről szóló kérdésemre válaszolna.
Köszönöm.
Szeretettel.
István atya

Kedves István atya!

Köszönöm szépen a választ. Az első esetben igen, szentségi házasságot kötöttek, hogy visszamenőleg hogyan rendezték a dolgokat, azt pontosan nem tudom. Szoktak ilyenkor bizonyos "türelmi időt" előírni az eskető atyák? vagy ha valaki meggyónja az együttélést esküvő előtt, másnap már házasodhat? Előre is köszönöm az újabb választ is (egyik kérdés magával hozza a másikat).

Kedves Kérdező!
Minden szentséget méltó módon kell felvenni ahhoz, hogy a szentség gyümölcseit elnyerhesse a szentséget felvevő. A méltatlan vétel a méltatlanság fokától függően súlyosbító körülmény is lehet. Ezért kell, a keresztény katolikus félnek minden szentség vétele előtt - a keresztséget kivéve - a szentgyónásban a szívét megtisztítania, legyen szó első áldozásról, bérmálásról vagy a többi szentáldozásról, betegek kenetéről, házasságról vagy papságról. Az Isten előtti méltó felkészülés és felkészítés csak a papra a felekre tartozik. A kérdésére tehát azt kell felelnem: igen. Mert ha őszintén rendezte Isten előtt a múltját szabad útja nyílt a szentség méltó felvételére, ha annak egyéb akadályai nincsenek.

Szeretettel.
István atya

Kedves István atya!

Köszönöm szépen a választ.

34 éves polgári esküvő után szeretnék szentségi házasságot, de a férjem nem szeretné, milyen úton induljak el?

Kedves Kérdező!
Bizonyára van a falujukban pap, vagy templom, ahova egy atya vasárnaponként kijár misézni. Őt kellene megkeresnie, mert közvetlenül ő tudna segíteni.
Szeretettel.
István atya

Kedves Hozzaszolok!

Ugy tudtam en is, ahogyan Mne is irta: ha a valas utan az elvalt felek nem partnerkapcsolatban (pl. polgari hazassag) elnek, akkor jarulhatnak a szentsegekhez. A kanonjogasz valasza viszont meglepett, mert ezt feltetelekhez koti, ha jol ertem, es csak az egyik fel szamara tartana megengedhetonek.

Megneztem mit mond a fenti fontos kerdesben a Katolikus Egyhaz Katekizmusa. A Compendium 348-as es 349 cikkelye foglalkozik a kerdessel es az elvaltak, de egyedul elok eseteben nem korlatozza a szentsegekhez valo jarulas (348 cikkely). Idemasolom a mindket cikkelyt:

"348. Mikor engedi meg az Egyház a házastársak fizikai szétválását?

1629
1649

Az Egyház megengedi a fizikai szétválást – még akkor is, ha kívánatos a kibékülésük –, ha a házastársak együttlakása súlyos okokból gyakorlatilag lehetetlenné vált. Azonban e házastársak egyike sem szabad egy új életközösség megkezdésére, amíg a másik él, kivéve, ha a házasságuk semmis volt, és ezt az egyházi tekintély kinyilvánítja.

349. Milyen az Egyház magatartása az elvált házastársakkal kapcsolatban?

1650-1651
1665

Az Úrhoz hűségesen az Egyház nem ismerheti el házasságnak a polgárilag újraházasodott elváltak egységét. „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör” (Mk 10,11–12). Az Egyház különleges figyelemmel van az elváltak iránt, és hívja őket a hívő imádságos életre, a szeretet tetteinek gyakorlására és a gyermekek keresztény nevelésére. Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi föloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbízatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, mely objektíven ellenkezik Isten törvényével."
http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html

A Katolikus Egyhaz Katekizmusanak Compendiumanal -ugy tunik- szigorubb allaspontot kepvisel az idezett kanonjogasz, pedig fontos lenne a minnel gyakoribb szentaldozashoz jarulas es ezt az elvalt egyedulelok eseteben a 348 c. nem tiltja.

Isten aldasat kivanva Mindnyajunkra!
T.

Kedves István Atya!
Én az alábbiak közül egyikbe sem tartozom:
„Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör” (Mk 10,11–12).
Ugyanis a férjem vált el tőlem, én kitartottam volna a rossz házasságban, mégsem áldozhatok. Igazságos-e az, hogy ha a férj viselkedése miatt megromlik a kapcsolat, majd a megromlott kapcsolat már nem tetszik neki, és odébbáll, a nő ott marad a gyerekekkel egyedül, akkor két választása van: vagy halálos bűnben kénytelen leélni a hátralévő életét, majd a pokolra jut, vagy magányban. Megtisztelő válaszát várom szeretettel: Nikolett.

Kedves Kérdező! Megkönnyítené a válaszomat, ha tudnám melyik püspökség területéhez tartozik. Minden Egyházmegyei Hatóságnak van ugyanis egyházjogásza, kötelékvédője és hivatalos tanácsaadója. Ha titokban szeretné tartani tartózkodási helyét,akkor azt tanácsolom kérdezze meg plebánosától, hogy egyházilag melyik püspökséghez tartozik. Kérdésre ott az illetékes egyházmegyei hivatalnál kap eligazítást és korrekt választ.
Szeretettel.
István atya

Kedves István Atya,
a Kaposvári Püspökség területén élek.
Üdvözlettel,
Nikolett

Kedves Kérdező!Nem szívesen intézkedünk másik püspökség helyett, csak ha megkérnek valami hivataos irat elkészítésére. A legtisztább dolog lenne megkeresni a Kaposvári Egyházmegyei Hivatalt és az ő segítségüket kérni. Címük a Katolikus Egyház honlapján megtalálható: http://kaposvar.egyhazmegye.hu/
Szeretettel.
István atya

Férjem nagyon régen elhagyott, csak ugy egyetlen szó nélkül, 5 hónapos terhesen, én mindent megtettem ugy érzem hogy házasságunk fenmaradjon, sajnos ő nem akarta, elváltunk, majd újra férjhez mentem, polgári házasságot kötöttünk, ennek már sok sok éve, természetesen nem gyónhattam, nem áldozhattam, férjem sem, neki első házassága, közben volt férjem meghalt, én nagyon szeretnék gyónni áldozni, de ahol kérdeztem mindig elutasitó választ kaptam. hosszu éveken át sokat imádkoztam hogy rendeződjön a sorsunk, sajnos meghallgatásra nem találtam,addig jutottunk hogy mostmár egyre nehezebb kitartani, mert ha sehonnan nincs segítség az emberben valami meghal, férjem már nemis akar egyházi házasságot kötni, már azon gondolkodunk hogy átkeresztelkedünk, évekig ültünk a templomban, mint a legnagyobb bűnösök egy faluban, ahol ugy kezeltek bennünket mint a leprásokat, még a pap is. Elfáradtunk. Közben volt férjem mig élt a legsúlyosabb bünt is elkövette, és gyónhatott és áldozhatott, hát hogy van ez ? Segitségét tisztelettel várom: Katalin

Kedves Kérdező! Kérem, írjon magánban a következő címre: nyusziatya@gmail.com - ott fogok válaszolni, mert személyes ügye nem publikus.
Szeretettel.
István atya

Kedves Kérdező! - Közben megkérdeztem a szakembert. A következő választ kaptam: Azok az elváltak járulhatnak szentségekhez, akik jelenleg nem élnek új kapcsolatban, illetve nem voltak okai a válásnak. (Tehát nem ők voltak hűtlenek, nem is adtak okot a hűtlenségre, nem unták meg és hagyták el merő önzésből házastársukat) Ez pedig egy lelki beszélgetésből, szentgyónás keretében kideríthető. Ha valaki pedig súlyos veszélyben van (műtét) akkor erre való tekintettel kiszolgáltatható neki a szentség.
Ugyanakkor a pápa Mittis Iudex motu proprioban és az Amoris Letitae szinódus utáni buzdításában is szól arról, hogy mindig vizsgálni kell a házasság érvénytelenségének a lehetőségét. Egy 30 éves nő esetében nem lehetett a mai világban túl hosszú ez a házasság. Én javasolnám neki, hogy keressen egy kánonjogászt, akivel végig tudja beszélni a házassága történetét. A legtöbbünk nem ügyet keres, hanem segítséget akar nyújtani, akár úgy is, hogy próbálja elfogadtatni a helyzetét, hogy érvényes volt a házassága.
Szeretettel.
István atya

szeretnem kerdezni hogy en csak polgari hazasagban eltem de mar el valtunk van eletarsam en gyonhatok es aldozhatok

Kedves Kérdező! Arra kell kérnem, - keresse fel plébánosát és -mondja el neki ezt a kérdését.A saját híveit minden atya jobban ismeri, mint egy idegen. Amit leírt, nem jogosítja fel a szentségek vételére.A plébánosa segítségével viszont rendezheti a helyzetét. Arra a fórum nem alkalmas.
Szeretettel.
István atya

Kedves Atya!
Polgári házasságban éltem, volt férjem elvált tőlem. Megkereszteltek, első áldozó és bérmálkozó is voltam - még jóval a házasságkötés előtt.
Két gyermekemet felneveltem, 3 unokám van. Keresztényi életre neveltem és nevelem őket. Gyónok és áldozok rendszeresen. Jól tudom, hogy szabad nekem, még Édesanyám erősített meg ebben.
Köszönöm válaszát.

Kedves Kérdező!Az egyházjogász hivatalos válaszát írom:"Azok az elváltak járulhatnak szentségekhez, akik jelenleg nem élnek új kapcsolatban, illetve nem voltak okai a válásnak. (Tehát nem ők voltak hűtlenek, nem is adtak okot a hűtlenségre, nem unták meg és hagyták el merő önzésből házastársukat) Ez pedig egy lelki beszélgetésből, szentgyónás keretében kideríthető. Ha valaki pedig súlyos veszélyben van (műtét) akkor erre való tekintettel kiszolgáltatható neki a szentség.
Ugyanakkor a pápa Mittis Iudex motu proprioban és az Amoris Letitae szinódus utáni buzdításában is szól arról, hogy mindig vizsgálni kell a házasság érvénytelenségének a lehetőségét. Egy 30 éves nő esetében nem lehetett a mai világban túl hosszú ez a házasság. Én javasolnám neki, hogy keressen egy kánonjogászt, akivel végig tudja beszélni a házassága történetét. A legtöbbünk nem ügyet keres, hanem segítséget akar nyújtani, akár úgy is, hogy próbálja elfogadtatni a helyzetét,hogy érvényes volt a házassága."
Kérem, hogy olvassa el a megelőző bejegyzéseket is.Köszönöm.
Szeretettel.
István atya