Bizonytalanság
A mai Szentáldozás előtt elfogott a kétség, hogy áldozhatom-e, majd úgy döntöttem, hogy mehetek, de amikor már bent álltam a sorban, akkor hirtelen rájöttem, hogy mégsem lenne jó áldozni, de akkor már nem mertem visszaülni a padba (nagyon feltűnő lett volna, mert nem voltak olyan sokan a szentmisén), és áldoztam. Szentségtörést követtem-e el? (utólag úgy gondoltam, hogy mehettem volna áldozni, tehát nem volt halálos bűn, amit elkövettem). Ha mégis mehettünk volna áldozni, de ezt nem tudtuk, tehát azt hittük, hogy nem mehetünk, és mégis áldoztunk, akkor azt meg kell-e gyónnunk? Köszönettel és tisztelettel:
Kedves Kérdező!
Bocsánat a késésért, gyorsan válaszolok: Szent János írja le első levele 3. fejezertében a következőket: 20Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. 21Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez, 22és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte. 23És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. 24Aki megtartja parancsait, Istenben marad, és az Isten is őbenne. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott. - ebből minden érthető.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
A szentgyónásról még itt bővebben:
http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C5%B1nb%C3%A1nat%20szents%C3%A9ge.html
Szeretettel.
István atya
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
