Bűn, vagy kísértés?

2015.05.31. - Józsi
Kedves István atya! Volt életemben egy bizonyos, többször visszatérő halálos bűnöm. Néhány napja ismét megkísértett vele a Sátán/saját rossz természetem. Egy darabig tipródtam, majd úgy gondoltam, hogy el fogom követni hamarosan. De rossz lett a lelkiismeretem, és néhány perc múlva ismét azt mondtam magamban, hogy nem követem el,és ezen az állásponton maradtam azóta is. Tehát a bűnt nem követtem el, de gondolatban átmenetileg beleegyeztem. Ez már maga a bűn, vagy a kísértéssel viaskodás folyamata? Az ilyen lelki ingadozást meg kell-e gyónni? Válaszát köszönöm.

Kedves Kérdező!

Halálos (súlyos) bűnt, csak tudva és akarva, súlyos dologban és végrehajtott, (befejezett) formájában lehet elkövetni. A lelkiismeretünk, amely Isten szava bennünk - éppen arra való, hogy időben figyelmeztessen a veszélyre. Kétségtelen, hogy az ember a kísértés folyamán átmenetileg gyengének bizonyulhat, de éppen erre valók a fohászimák, melyek a Gondviselő Isten, a Szűzanya, vagy a szentek égi segítségét kérik, hogy végül is ne egyezzen bele a kísétésbe. Ameddig ugyanis a teljes beleegyezés nem történik meg nem beszélhetünk befejezett súlyos bűnról, hanem beszélhetünk súlyos kísértésről, amiről viszont tudnunk kell, hogy az Isten nem engedi, hogy erőnkön felül érjen bennünket. Viszont arra is oda kell figyelni, hogy gondolattal, szóval, tettel és múlasztással is vétkezhetünk. Ezért nem árt a lelki vezetővel megbeszélni a kísértéseket is, őszintén feltárva a beleegyezés mértékét.

Szeretettel.

István atya

További gondolatok

Kedves István atya! Köszönöm a világos választ.

Józsi - 2015-06-01 18:18

Hozzászólás

Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)

Vélemény, további gondolatok:

Név, becenév, ami megjelenik:

Az alábbi biztonsági kódszót kérjük írd a mezőbe!
Biztonsági kód