A gyónás bevezető szövege
Nagyon régóta nem használom a gyónás bevezető szövegét (Gyónom a mindenható Istennek...), mert általában kötetlen beszélgetés közben szoktam gyónni, több éve ugyanannál az atyánál. A múlt héten kivételesen másnál gyóntam és elfeledkeztem róla, hogy idegennél "hivatalosan" kellene és csak azzal kezdtem, hogy mikor gyóntam utoljára és már mondtam volna a bűneimet. Ő mondta, hogy ne hagyjam el a bevezető részt, mert ezzel lehet megakadályozni, hogy a "Sátán beférkőzzön a gyónás szentségébe". (Lehet, hogy nem pontosan idéztem, de ez volt a lényege.) Ez valóban így van, nem jó elhagyni ezt a bevezetést? Ha igen, mit jelent ez pontosan? Sajnálom, hogy nem kérdeztem meg, mert érdekelt volna, de bízom benne, hogy választ kapok így is.
Kedves Kérdező! Először is engedje meg nekem, hogy arra figyelmeztessem, hogy a szentgyónás, mint a többi 6 = szentség, amelynek gyönyörű liturgiája van. Nem véletlen, hogy bármelyik szentség kiszolgáltatásánál - elsősorban a papnak, de a hívőnek is - kötött "szövegei" vannak. Mivel a szentségek méltó kiszolgáltatásához és felvételéhez méltó készülettel is kell mennünk, kell a szentség külső formája is hozzá.Az első áldozó gyermekeket is már erre "szoktatjuk" - ne nagyolják el a kiengesztelődés szentségét. Amikor az ember a gyóntatószékbe lép, Krisztussal találkozik, aki türelmesen végig fogja hallgatni a gyónást elejétől a végéig. Ha meggondoljuk, a szentgyónás bevezető imája minket hangol rá akár a töredelmes bánat felindítására, akár a komoly végiggondolására annak, hogy mi is történik ott velünk.Persze lehetnek extrém esetek, ahol elég csak a lényegre szorítkozni, de az általános vélemény az, hogy egy igaz, őszinte, bánattal megfogalmazott szentgyónás - a feloldozáson túl - a mi lelki javunkat segíti és szolgálja. A szentgyónás rendes menete remélem ismerős:
Gyónó: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Pap: Mindörökké! Ámen!
Gyónó: Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében!
Gyónó: Gyónom a Mindenható Istennek, és Isten helyett neked lelkiatyám hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Utoljára gyóntam........és a következő bűneimre emlékszem.........(természetesen itt a lelki "sikereket", győzelmeket is megemlíthetjük)
...a gyónás megbeszélése és az elégtétel feladása után....
Gyónó: Teljes szívemből bánom minden bűnömet mert azokkal a JóIstent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével, a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat elkerülöm és a jóra törekszem. Kérek üdvös elégtételt és feloldozást.
Feloldozás után:
Pap: Magasztaljuk Istent mert jóságos hozzánk.
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Pap: Isten megbocsátotta bűneidet, menj és ne vétkezz.
Gyónó: Istennek legyen hála.
Gyónó: Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében!
Gyónó: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Pap: Mindörökké! Ámen!
(Ezen a párbeszéden a szentgyónás után különösen is érdemes elgondolkodni és nagyon örülni annak, hogy ilyen végtelenül irgalmas Istenünk van.)
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Nagyon köszönöm a választ. Természetesen ismerem és használom is a teljes szöveget, csak mivel a lelkivezetőm sem kérte és nem szólt érte soha, az első mondatot hagytam csak el. De mostantól újra használni fogom, ahogy a válaszát olvastam, nagyon szégyellem, hogy ezzel egy kicsit valóban elvettem ennek a szentségnek a mélységét. Köszönöm, hogy rádöbbentettem erre.
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
