Magányban
évek óta azt tapasztalom, minél tisztábban, becsületesebben élek, annál magányosabb és sérülékenyebb vagyok, gyakran kitéve indokolatlanul is irigységnek, támadásoknak a munkahelyemen. Barátaim sincsenek, pedig mindenkivel igyekszem kedves és maximálisan toleráns lenni. Zavar ez az erkölcs, ami manapság dívik, csendesen "viselem" a mai ránk kényszerített morált. Mi az oka? Mi tanácsol az imákon kívűl? Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!
Nincs egyedül ezzel a "problémával" - ha ezt annak lehet nevezni és nem egy missziónak. Valaki azt mondta: nem az a baj, ha a madarak ott repkednek az ember feje körül, hanem az lesz a baj, ha engedjük, hogy a fejünkön fészket is rakjanak. Barátokat sajnos nem lehet szerezni engedékenységgel, mert ha igazi barátot akar az ember az tegye próbára. A Biblia is ezt ajánlja:"...boldog, aki igaz barátot talál, aki hallgató fülnek hirdeti az igazságot, nagy, aki bölcsességet lelt és tudást, és nincs különb annál, aki féli az Urat. Isten félelme mindenen túltesz: boldog az ember, akinek megadatott Isten félelme! (Jézus, sírák fiának könyve: 25,12.) Van ilyen barát, csak nem minden sarkon. Keresni is kell, nem csak megadóan elszenvedni bárki társaságát. Ha komoly barátot akar az ember azt bizony türelemmel és sok kis apró próbával lehet "megszerezni". Ami pedig a csendes elviselést illeti egyáltalán nem tartom helyesnek, hogy szó nélkül, talán pironkodva hagyjuk, hogy megtörténjen. Persze nekünk papoknak valamivel könnyebb szóvá tenni a helytelen viselkedést. Az is igaz, hogy a társaságunkban "moderálják" magukat az emberek. A kérdés, hogy ez az "alakoskodás" mennyit ér? Az imán kívül a megimádkozott határozott hangos vélemény sokszor segít. Titokban el is várják a komolyan gondolkodó emberek.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Kedves Anni,
Csak most találtam erre az oldalra szomorúan és mély együttérzéssel olvastam soraidat.Tudnod kell,hogy ezzel nem vagy egyedül,sokan érzünk így.
Az én kolleganőim mind rendes emberek,de sajnos a pénz és az anyagi jólét imádata teljesen a hatalmukba kerítette őket.Van olyan munkatársam aki helyett rendszeresen én végzek el bizonyos dolgokat ,mert ő nem hajlandó rá.Eleinte bosszantott,de már nem érdekel,megcsinálom és kész.
Annyival vagyok jobb helyzetben,hogy engem elfogadtak olyannak amilyen vagyok.Azt tanácsolom,hogy próbálj meg keresni valamilyen középutat.Ne tagadd meg önmagad,légy továbbra is barátságos és kedves,de nyitnod kell feléjük is.Minden munkahelynek megvan a maga "atmoszférája" és nekünk valamilyen szinten alkalmazkodnunk kell.
Remélem egy kicsit én is tudtam segíteni,nagyon szép napot kívánok Neked.
Kedves Teréz és István Atya!
Köszönöm a segítő, jó szándékú válaszaikat. Isten áldásával: A.
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
