Ministráns áldozás
Ministráns vagyok, 23 éves, és igyekszem jól végezni a szolgálatomat. Az utóbbi időben egyre jobban kezd zavarni, hogy a szentáldozás után nincs időm, hogy a szívembe szállt Jézust köszöntsem, örüljek a jelenlétének, hálát adjak neki, kérjem vagy "csak" figyeljem. Mert ugye rögtön "hív a kötelesség": a tálcát tartani, vizet önteni a kehelybe, elpakolni az oltárról... S mikor az ember ezekkel végez, pár másodperce marad csak leülni, utána már jön a könyörgés. Úgy érzem, megbántom Jézust azzal, hogy ezekben a kegyelmi percekben nem tudok Vele foglalkozni.
Tudna valami megoldást javasolni? Az atyák hogy csinálják, hiszen nekik sincs valami sok idejük az áldoztatás után?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Magam is igyekszem,-(bár nálunk Mocsán a szentáldozás előtt és után is van előkészületi és hálaadó ima és ének) - hogy a szivembe költözött Jézussal foglalkozzam. Fogadd el, hogy az Úr Jézusnak éppen olyan értékes a szívvel-lélekkel végzett fizikai szolgálat, mint az ima. Ismered biztosan a bencések jelmondatát: Imádkozzál és dolgozzál. Azt gondolom, hogy ez a megoldás. amikor lehet imádkozzál, és amikor kell dolgozzál és a "szolgálatodat" ajánld fel hálaadásul.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Értem, köszönöm szépen, megnyugtatott a válasza.
Kedves kérdező Ministráns!
Használd fel az Úrfelmutatástól kezdve végezz Szentségimádást, szemléld Őt, különösen a tálcázásnál, mise után meg, ha van egy kis idő nem zárják hamar a templomot ülj be egy csendes helyre...Én is ezt teszem, s ha egész nap nem lenne időm imádkozni, ez a kb: 10 perc mindig meg van.
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
