Nemzetünk tragédiái

2014.01.10. - László
Kedves István atya!
Pontosan 250 évvel ezelőtt, január 6-áról 7-ére virradó éjszaka, Madéfalván a császári csapatok lemészárolták több száz ártatlan, fegyvertelen székely-magyar testvérünket. Ez az esemény a Madéfalvi veszedelem (Siculicidium) néven vonult be a történelembe. Székelyföldön ma éjfélkor megkondulnak a harangok az ő emlékezetükre...és talán a csonka-ország területén is néhány helyen....A kérdésem az lenne: hogyan tudja a nemzet feldolgozni ezt, és az ehhez hasonló tragédiákat? Hogyan ad ehhez erőt az Úr a mai kor elgépiesedett, elfásult embere számára és hogyan talál el Égi Királynőnk vígasztaló szeretete a ma embere szívébe? Azért kérdezem ezt, mert érzem, tudom, hogy ez az erő-szeretet-vígasztalás tengely működik, de nem tapasztalom, hogy Nemzetünk széles néptömegei ennek hatására megújulnának. Mit rontottunk el?
Köszönettel,
László

Kedves László!

Ha a gyerekekkel kipóbálná, hogy egy nagy kört alakítva arra kéréné őket, hogy lépjek csak egy lépést a középpont felé, azonnal tapasztaná, hogy egymáshoz is közelebb kerültek. Az ellenekezője is igaz. Mivel a hívő embernek az Isten az életének középpontja, a feléje tett, vagy ellenekezőleg tett lépés az egymáshoz való viszonyunkat is alakítja, amin nagyon is érdemes lenne elgondolkodnunk.

Szeretetetel.

István atya


Hozzászólás

Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)

Vélemény, további gondolatok:

Név, becenév, ami megjelenik:

Az alábbi biztonsági kódszót kérjük írd a mezőbe!
Biztonsági kód