Sport
Az foglalkoztat, hogy lehet-e az egyébként egészséges és kívánatos sportolás bűn.
Én egész életemben sportoltam, igaz, nem versenyszerűen. És most, hogy nem is vagyok már fiatal, most is napi szinten teszem. Ha nem fárasztom ki magam alaposan naponta, akkor rosszabbul érzem magam, kevésbé jól alszom, stb. Ez persze elég sok időt felemészt, de beosztom az időmet. Egyedül vagyok, megtehetem.
De van, aki szerint túlzásba viszem és "sportfüggő" leszek, meg egyébként is minek ötven felett jól kinézni. Én ezzel nem értek egyet, és eszem ágában sincs lemondani a sportról, de azért elgondolkodtam rajta, vajon van-e benne igazság.
Érdekelne a véleménye.
Kedves Kérdező!
"Ép testben ép lélek" - ismerősek talán a római költő Iuvenalis szavai. Hivatalosan így hangzanak:
Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano.= Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen. Kétségtelen, hogy az internet tele van számtalan ajánlattal, jó tanáccsal, különböző egészségünket őrző normális, vagy abnormálisnak tűnő figyelmeztetésekkel. Közülük kiválasztani azt, ami egy keresztény embernek elfogadható nagyon is könnyű. Nem kell felülni minden "megváltást" ajánló hírdetésnek. Minden túlzásban benne van a "büntetés is". Arra viszont vigyázni kell, hogy visszájára ne forduljon a dolog és káros legyen az egészségünk megőrzésére forditott gyakorlat. Szerintem ott válna a sport kárunkra, ha erre nem figyelnénk, vagy nem tennénk meg minden óvintézkedést a káros hatások kivédésére. Az egészséges sport szerintem csak a javunkra válhat. (Csak zárójelben merem kérdezni, mi a véleménye az életveszélyes sportokról?)
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Kedves István atya!
Köszönöm véleményét.
Zárójeles kérdésére: én csak futok és súlyzózom, ezek nem veszélyes sportok. Viszont ha a sziklamászásra, ejtőernyőzésre, autóversenyzésre gondol, az a véleményem, hogy ezek is csak akkor életveszélyesek, ha valaki hibázik, nem veszi komolyan ezeknek a sportoknak a követelményeit, amelyek nyilván szigorúbbak, mint pl. az úszásé. De az utóbbi időben több futballistát hallottam a pályán összeesve meghalni, mint sziklamászót lezuhanni. Ezek szerint a foci is veszélyes?
Ha nem veszem komolyan a biztonságot, vagy elbizakodott, esetleg figyelmetlen vagyok, még a reggeli kocogás is életveszélyes lehet, ha egy autó elé futok. És sok műrepülő, hegymászó, autóversenyző éri meg a tisztes öregkort. Tehát én úgy vélem, a veszély nem a sportban, hanem bennünk van, ha van.
Lehet persze az is, hogy tévedek, az ön véleménye nyilván többet ér az enyémnél.
Szeretettel és köszönettel
J
Kedves Kérdező!
Köszönöm remek kiegészítését. Egyre inkább hálás szivvel kell gondolnom erre a fórumra és a résztvevőkre, hiszen közös igyekezetünkkel és véleményünkkel mindenkinek megpróbálunk segíteni abban,hogy biztosággal eligazodjon az életben.
Szeretettel.
István atya
Kedves István atya és J! Magam is 50 fölötti vagyok, tizenéves koromban versenyszerűen atletizáltam. A versenysportot érettségi előtt abbahagytam, de a mozgás szeretete megmaradt, azóta is heti háromszori rendszerességgel kocogok, gimnasztikázom a közeli zöldövezetben. Mindezt a magam örömére, az egészségért, jobb közérzetért. Miért kellene ötvenen túl fizikailag leromlani, "öregesen" kinézni? Isten ajándéka a testi egészség is, ha Ő jónak látja megadja! "Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma..." (1Kor 6,19) Sportnak csak azt tartom, ami a testet-lelket fejleszti, nemesíti, jobbá teszi. Magánvéleményem szerint a versenysport mára gyilkos hajsza, cirkusz, amiben modern gladiátorok küzdenek. Sőt, az extrém sportok valójában életveszélyes produkciók, amik az Istentől kapott testi épséget, életet veszélyeztetik, így bűnös vakmerőségek.
Kedves István atya és amatőr sportoló társak!
Én 5 gyerekes anyaként, 47 évesen iramodok neki a futásnak, ha tehetem 2-3 naponta. Kaptam már jó és rossz megjegyzést egyaránt pl. "erre van ideje?", néha én is érzem úgy, talán önzés hogy addig nem a házimunkával vagy a gyerekeimmel foglalkozom. De mozgás nélkül türelmetlenebb, kedvetlenebb vagyok, azt gondolom, bőven megtérül a sportra szánt fél óra, ha utána vidáman, energikusan telik a napom. A gyerekeim is példát látnak arra, lehet egészségben és vidámságban is élni 40-50-60 évesen.Sőt, ismerek olyan bácsit, aki 70 felett is naponta több km.t fut.Közben meditációra, imádságra is van lehetőség, az embernek a lelke is felfrissül. Érdemes folytatni vagy elkezdeni!
Szeretettel:
Móni
Kedves Móni!
Régebben nekem is volt némi lelkiismeretfurdalásom, hogy heti 4-5 órát "önző módon elrabolok" a családomtól. De amikor néhány éve egyéb elfoglaltságaimra, munkámra, (lustaságomra,) életkoromra hivatkozva kb. 1 évig nem futottam, határozottan éreztem a fizikai leépülést. Ezután újra kezdtem, azaz folytattam a több évtizedes hagyományt, fizikai állapotom javult, testileg-lelkileg jobban érzem magamat - ez pedig környezetemnek is javára válik. Sőt, huszonéves fiaimat én hívom sportolni. Miért lenne ez baj?!
Köszönöm a megerősítést! Egyébként a legtöbb rossz megjegyzés alapja az irigység lehet. Ha lemérnék, egy dohányos mennyi időt tölt egy nap dohányzással, lehet, hogy több órát mérnének. Vagy az üres pletykálkodás,hosszú telefonbeszélgetések, talán még több időt emésztenek fel, amit senki nem nehezményez. Nem mindig az a jó, amit a többség annak fogad el.
Minden jót, jó futást kívánok:
Móni
Kedves Móni (és Mindenki)!
Néha én is kapok gúnyolódást, de lepereg rólam. Hallottam egy mondást, hogy akinek ma nincsen ideje az egészségével törődni, holnap kénytelen-kelletlen lesz ide a betegségére.
Járok egy katolikus kisközösségbe, ahol kiderült, hogy még rajtam kívül hárman szintén futnak, tornáznak. Persze én vagyok közülük a legidősebb. - Talán érdemes lenne az amatőr sportot is közösségszervező erőként bevonni helyi közösségeink életébe. Lehet, hogy ezzel nyitott kaput döngetek? - Talán ha megkérném István atyát, mondana erről valamit?
Kedves István atya!
Én vagyok az eredeti kérdező. Azt hiszem, nem igazán volt teljes a kérdésem, kiegészíteném.
Nekem a sport nem az egészségért kell, az egyáltalán nem érdekel. Ha az lenne fontos, nem dohányoznék. Nekem csak azért kell, hogy kifáradjak, és főleg, hogy ne hízzak el. Attól azt hiszem betegesen félek: nem egészségi, hanem esztétikai okokból. Eddig sikerült elkerülni, és azt hiszem ezért mondják, hogy miért akarok jól kinézni a vén fejemmel. De én csak magamnak akarok tetszeni, más véleménye sohasem érdekelt. Ha az okokat nézem, lehet bűn a sportolás?
J
Kedves Kérdező!
Előző válaszaim is mind azt igazolják, hogy a sport egészséges a szerevezetnek és az 5. parancs értemében arra vigyáznunk is kell.Természetesen minden túlzás káros lehet, akár kevésbé akár súlyos formában még bűn is.
Szeretettel.
István atya
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
