Szentáldozás

Elnézést kérek Atya!

De miért most minden liturgika, meg teológia, dogmatika stb. nélkül kérdezem, csak privátban hívő, miért nem lehet "áldozást" "áldozatot"mondani, miért helytelen? Mikor nekünk ezért "több" az Istentiszteletünk. Megtapasztaltam saját "bőrömön", hogy nagyon szépek, s tényleg Isten szeretetről, ember szeretetről szólnak a más felekezet énekei, ezek a különböző gitáros, hangszeres énekek is, de mégis hiányérzetem van. Bezzeg, elolvasom, ha csak így imaként olvasom bármelyik "giccses" áldozási énekünket a Hozsannából, mindig életet érzek bennük. Igen, áldozat, több, mint mondjuk nekem ez úgy jött le, mint egy legszentebb "kánai"lakoma, mert szó szerint lehet venni, hogy "már nem én, Krisztus él énbennem.." tehát krisztusi tulajdonságokkal kell válnom, cselekednem, s bizony az áldozattal jár. Mint a most a évk. 13. vasárnap Evangéliuma, radikális követések ugye. Nem szeretem, hogy át kell fogalmaznunk egy- egy szót mert nem értjük, mást értünk ma rajtuk. Mint, na kötekedjek, hogy a Hozsannába, meg az Éneklő Egyházba, a Krisztus teste nevű ének, "és rettegve", vagy "megrendülve". Megrendülök a temetésen, vagy rettegek a vizsgán, egyik se jellemző az áldozásomra. De a rettegés nálam a helytálló, hisz az az Istenfélelmet jelenti nekem. Hogy mindig tudjam,akit én magamhoz veszek,Teremtőm, Megváltóm, Megszentelőm, én meg a bűnös, de szeretetére vágyó teremtménye vagyok, aki bizalommal fordulhat felé. Na, jó legyen végén igaz is, a görög katolikus liturgiában nagyon szép, az áldozás pillanatában: Istennek méltatlan szolgája, N. részesíttetik az Úristennek s a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak drága, legszentebb s legtisztább testében és vérében bűneinek bocsánatára s az örök életre.
de a latinba is meg van csak ugye mi hívek nem igen mondjuk, "ne váljék,ítéletemre, kárhozatomra stb."

Köszönöm szépen! Bocsánat, ha egy kicsit hosszú lett!