Szentmise elhunytjainkért

Kedves Kérdező!

A halottakról való gondoskodás már az Ószövetségben is megmutatkozott. Azt olvassuk a Makkabeusok könyvében, hogy Jeruzsálemben áldozatot mutattattak be a harcokban elesettekért. Az irgalmasság lelki cselekedetei között megtaláljuk a halottakért való imádkozás kötelességét. Egyházunk tanítása szerint is segítenünk kell a tisztuló lelkeket, szentmisével, búcsúkkal, imákkal, áldozattal, böjttel, mert ők magukon nem tudnak segíteni. Arról viszont nincs tudomásunk, hogy az illető léleknek szüksége van-e erre a földi segítségre, hiszen a végtelen értékű szentmise - hitünk szerint - azonnal üdvösségére válik. Azt is hisszük, hogy az Istennek meg van a lehetőséghe ahhoz, hogy másnak a javára is fordítsa a szentmise kegyelmeit, ha annak, akiért felajánlottuk, már nincs rá szüksége. Ezt a döntést azonban az Istenre kell bíznunk, mivel mi nem tudjuk eldönteni a kérdést: kell-e a segítség annak, akiért imádkozunk. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt tanítja a megholtakért felajánlott szentmisékről:

"Szentmise a megholtakért.

A legtöbb, amit adhatunk elhunytjainknak. A szentmise, mint a leghatásosabb és legfölségesebb kérő és engesztelő áldozat, kiesdi Istentől a tisztítótűzben szenvedő lelkek számára a szenvedések elengedését, illetve megrövidítését. A holtakért szentmisét szoktunk mondatni: a halál, vagy a temetés napján. A halál-, vagy a temetés évfordulóján. Az elhunyt névnapján. Mindezektől a napoktól függetlenül is tetszés szerint bármikor. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a megholtakért azért mondunk szentmisét, mert „az egyház ennek során kifejezi hatékony közösségét az elhunyttal: felajánlva az Atyának a Szentlélekben Krisztus halálának és feltámadásának áldozatát, azt kéri tőle, hogy gyermeke tisztuljon meg bűneitől, azok következményeitől, valamint jusson el a mennyek országa húsvéti teljességére. A hívek közössége, különösen az elhunyt családja az így ünnepelt eucharisztia révén megtanul közösségben élni azzal, aki ’elaludt az Úrban’, miközben részesedik Krisztus testéből, melynek élő tagja, midőn vele, érte imádkozik.” (KEK 1689)"

Szerintem is helyesen vetett véget a felesleges vitának kedves megjegyzésével. Azt mindenképp tudnunk kell, hogy a halottakért mondatott szentmise "nem megy veszendőbe", hiszen azt az Isten mindenképp a tisztuló lelkek javára fordítja.

Szeretettel.

István atya