Tegyem? Ne Tegyem?
Van egy kedves házaspár ismerősöm. Sajnos nincsenek egyházilag, talán még polgárilag sem megházasodva. Van egy 3 éves gyermekük. Apukát néha vasárnaponként látom a templomban. Decemberben egyik hajnali mise előtt gyónni ment - ezen nem lepődtem meg - és utána áldozott, majd az ünnepek alatt is egy-két misén.
Egyrészt azt érzem, hogy kötelességem figyelmeztetni, hogy így nem járulhat szentáldozáshoz, másrészt pedig ki vagyok én, hogy megmondjam a "tutit"?
Hasonló eset még egy másik házaspár, akik második házasságukban élnek, egy közös gyermekkel. Kb 7-8 éve nincs közöttük házasélet, azóta a feleség járul szentségekhez,és ugyanúgy gondoskodik a férjről, együtt laknak, stb... szóval a szex kivételével minden másban úgy élnek mint a házasok.
Több atya szerint is ez így rendben van.
Kérdésem, hogy egy együttélésben a szex határozza meg, hogy szentáldozáshoz járulhat-e valaki vagy sem?
Bocsánat, hogy hosszú voltam.
Isten áldásával:
Mentakol
Kedves Kérdező!
Kétségtelen, hogy az ember - talán nem a teljes ismeretére támaszkodva - megütközik az általa helytelennek ítélt tetteken. Az első esetben egészen biztosnak kell ám lenni a megállapításnak, mert a 3 gyeremek születése, esetleg máshol történt keresztelése és a kereszteléssel kapcsolatban történt esetleges házasságrendezés nem látszik meg kívül senkin, rajtuk sem. Felnőtt emberekről van szó, akiknek tudni kell, mit tesznek. Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, mi hangozhatott el gyónási titok alatt a gyóntatószékben, ahol a papnak kötelessége hinni a gyónónak.
A másik eset rendben van, mert a szentáldozást soha nem határozta meg a sex, a házasságot viszont igen. Ha valaki eleve kizárná a gyermekáldást a házasságából és így kisérelné meg a házasságkötést, az érvénytelen lenne. Az Egyház ismeri az un. "József-házasságot", melyben testvérként élnek a házasfelelek és gyónhatnak, áldozhatnak, természetesen ígéretüket betartva. A József-házassághoz ugyanis még nagyobb szeretetben és áldozatban való kitartás kell, mint a másikhoz. Így az atyáknak igazuk van.
Annyit tennék még hozzá - egy kicsit kétkedve, - hogy a "hasonló" esetben történt (másik) házaspár esetében, tudjuk azt, hogy az első házasság érvényes házasság lehetett köztük vagy nem ? Amennyiben az első házasság érvénytelen volt a házasság bármelyik bontó akadálya miatt, máris érvényesen kötötték emg a másodikat.( Terészetesen szentségi házasságot értek alatta)
Nem mentegetni akarom magam, nem vagyok házasságjogász, de jelenlegi legjobb tudásom alapján ezt mondhatom. Szívesen elfogadom viszont a szakembereink véleményét.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Kedves Kérdező!
Örülök, hogy segítséget kértem egyik egyházjogász ismerősömtől, mert így lesz teljes és egészen korrekt az eddig is becsülettel megírt válasz.
Íme a szakszerű kiegészítés:
Kedves István atya!
A válasz nagyon korrekt. Egyelten dolgot fogalmaznék másként. Atya a következőket írta: "Amennyiben az első házasság érvénytelen volt a házasság bármelyik bontó akadálya miatt, máris érvényesen kötötték meg a másodikat." Pontosabb, jobb lenne ez a formula: Amennyiben az első házasság érvénytelensége bebizonyosodott, és azt az illetékes egyházi házasság ítéletben kimondta, akkor érvényesen kötötték meg a másodikat.
Azért javasolnám ezt a változatot, mert nem csak bontó akadály miatt lehet egy házasság érvénytelen, hanem a beleegyezés hibája miatt is. (Pl.: színlelés, megtévesztés, kényszer, pszichés problémák, függőség, stb.) Másrészt fontos tudatosítani a hívőkben, hogy az érvénytelenség kimondása bírói ítéletben történik, azaz közügy és nem pedig belső fórumon.
Személyes megjegyzésem a levélhez: szerintem is jól érzi a levélíró, hogy a szentjózsef-házasság valahol "sántít", hiszen a közös élet, a másikról való gondoskodás, annak elfogadása, a közös imádság is ugyanúgy telve van intimitással. Ezek legalább annyira a házasság intimitásának, így a javának a részei, mint a szexualitás. (Nem véletlen, hogy régen tilos volt a papnak a közös asztal is a házvezetőnőjével.)
A másik történet esetén pedig megjegyezném, hogy az ilyen botrányok elkerülése végett jó lenne, ha a bíróság, vagy méginkább a püspök elrendelné, hogy nyilvánosan nem járulhatnak a szentségekhez, vagy pedig rendelkezne arról, hogy hozzák a közösség tudomására a házasság érvénytelen voltát, és az új házasság megkötésének a tényét. Mivel pedig ez csak igen ritkán történik meg, ezért erről a helyi plébánosnak kellene gondoskodnia, aki leginkább ismeri a körülményeket.
Remélem, válaszommal segíthettem.
Imádságos szeretettel:
Lieber M. Katalin
Kedves Atya, Kedves Katalin!
Hálásan köszönöm a válaszokat.
Annyiban egészíteném ki, hogy az első házaspárról tudom biztosan, hogy nincs szentségi házasságuk, mert ismerem őket, a szomszédaim, és beszéltünk is erről régebben, tudnék róla ha megtörtént volna. Anyuka nem is jár templomba, apuka is csak ritkán, de áldozni csak most láttam először karácsonykor, eddig nem. Ezért a dilemmám.
Katalin teljes értette a gondolatomat, hiszen a második házaspárnál minden más megvan kapcsolatban (gondoskodás,szeretet, tisztelet, aggódás, közös gondok, örömök, stb. egyszóval a közös élet) kivétel a szex. Ezért nem értem igazán, hiszen a házasság nem a szextől házasság.
Én nem rosszak akarok egyiküknek sem, szőrszálhasogató sem akarok lenni, el tudok fogadni mindent, csak szeretném megérteni.
Szeretettel:Mentakol
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
