Térdhajtás-keresztvetés.
Nagymamám 1961-ben megjelent Magyar Misekönvében, a 24. oldalon olvastam: "Jegyezzük meg jól: térdhajtás közben soha sincs keresztvetés!"
30. oldalon, "Hazafelé a templomból" fejezetben: A padból kilépve vagy a helyemről elindulva térdet hajtok úgy, ahogyan bejövetelkor tettem. Azután nyugodt léptekkel kimegyek a templomból. A bejáratnál nem hajtok újra térdet, s nem fordulok vissza az oltár felé. Keresztet sem vetek, mert nem búcsúzom az Úr Jézustól: magammal akarom őt vinni egész napomon át."
Ma is ezek a szabályok érvényesek-e?
Válaszát tisztelettel megköszönve: László
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves László!
Jól tudja. A térdhajtás is és a keresztvetés is hitünk megvallásának egyik formája. A kettőt együtt tényleg nem szoktuk alkalmazni.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Kedves László,
megfigyeltem, hogy István Atya helyben hagyta a keresztvetés és a térdhajtás együttes alkalmazásának nem megfelelő voltát, de nem tért ki arra, hogy a templomból kifelé menet el kell-e búcsúzni egy térdhajtással az Úrtól, vagy magunkkal visszük, és ez fontosabb, tehát nem búcsúzunk...
Én úgy vélem, minden szabályt felülír a szív békéje és kérése, azaz, ha valaki éppen úgy érzi, ezzel a térdhajtással valami fontosan fejez ki, akkor bátran térdeljen le kifelé menet is, vagy hintse meg magát befelé menet is és kifelé menet is szentelt vízzel- hiszen nem a többi ember kedvéért tesszük meg ezeket a szokásokat, hanem valami fontosan fejezünk ki ezekkel az Isten felé - ez a gondolat sokkal fontosabb a SZABÁLYOK betartásánál.
S a második része is igaz, a templomból való kijövetelről szóló?
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
