Tiszta élet
2020.01.16. - fradistákgyöngye
Kedves Lelkiatya! Úgy döntöttem, hogy teljes tisztaságban akarom leélni az életem. De bizonyos időközönként éjszaka szinte átesem az önkielégítés bűnén, amiért utálom magamat. Tudom, hogy bűn, elfogadom az egyház tanítását. Már annyira félek ettől, hogy nem merek lefeküdni (a Sátán mindig éjszaka kísért) és ha mégis,akkor viszem a rózsafüzért magammal. Mégis van amikor vesztes vagyok, a Sátán nyer. Szeretnék áldozni(mert e nélkül esélyem sincs nyerni), de nem tudom, hogy lehet-e addig amíg meg nem gyónom? Bocsánatos vagy halálos? Tudom, hogy bűnt tudva és akarva lehet elkövetni. És itt vagyok bajba, mert egyszerre akarom (csökken a vágy) és nem akarom (nem akarom Istent megbántani), amikor meg átesem rajta, tudom, hogy bűn, de nem mindig tudom megállítani, van amikor 1-2 percig benne vagyok. Utána teljesen magam alatt vagyok. Nem akarom Istent sem elhagyni se megbántani. Hogy lehet a nemi vágyaktól megszabadulni? Áldozhatok-e, ha csak 2-3 havonta tudok gyónni és közben esetleg vesztek (nem akarok vesztes lenni)?
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát.Amit a Katolikus Lexikon e témában leír, azt itt megtalálja: http://lexikon.katolikus.hu/%C3%96/%C3%B6nkiel%C3%A9g%C3%ADt%C3%A9s.html Nehéz és Isten kegyelme nélkül meg sem tartható a döntése. Ha bátor lenne és elmenne a lelkiatyjához külön ezzel a problémával, biztosan segítene. Írok ide segtségül tanácsokat:
Az önkielégítés valóban valamiféle belső állapotra utal.
Hogy az önmagában véve bűnös selekedetért a személyt milyen személyes
felelősség terheli (bocsánatos vagy sulyos a bűn), az rengeteg
szemponttól függ (a Katekizmus pl. említi a megszokást, a pszichés
állapotot, a nyomást stb.).Épp ezért a kérdés akkor vizsgálható meg
világosan, ha állandó lelkivezetés-gyóntatás keretében a végére
járnak.Általánosságban tehát annyi mondható el, hogy az önkielégítés bűnös
cselekedet, de a személy bűnösségének megítélése sokféle lehet. Ez
utóbbitól függ, hogy az illető hogyan élheti meg a kérdést a szentségi
életében, ez viszont, ismétlem, már a lelkivezetésre tartozik.
Az önkielégítés minden esetben vétek, de a sulyossága
a személyes tényezők tükrében állapítható meg. A személy erkölcsi
felelősségét (halálos vagy sem a bűn?) nagyban meghatározza a pszichés
állapot, a külső nyomás és a megszokás. Ahogy a Katekizmus fogalmaz, ezek
csökkenthetik, vagy akár fel is függeszthetik a személyes erkölcsi
felelősséget.Ezt viszont csakis akkor lehet megállapítani, ha rendszeres
lelkivezetésben átbeszéli ezt a témát a lelkivezetőjével, gyóntatójával.
Hiszen itt nem arról van szó, hogy elkenjük a kérdést, hanem
épp ellenkezőleg: a lényegéhez, a szívéhez kell eljutni.
Mindkét válasz azt javasolja, hogy a lelkivezető legyen a segítő, akivel szemben nyugodtan teljesen őszinte lehet és tőle viszonzásul is ezt várhatja.
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
köszönöm, a gyors segítséget
fradistákgyöngye - 2020-01-16 12:19
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)