Tisztaság

Kedves atya! Férjes asszony vagyok, már túl a 30on. Igyekszem a Jóisten útján járni, élni, naponta időt szánni a Vele való kapcsolatra és mégis elbukom (önkielégités) az időnként rám törő erős nemi vágy miatt, amikor a férjem hosszabb időre távol van munkahelyi okokból. Ez már rettentően boszant. Szeretnék már mélyebben látni, valami bíztos fogódzót találni. Pillanatnyilag segít a hidegvizes zuhany, szaladás, barátok társasága, de amint 1edül maradok elborítja az agyamat, testemet a kielégülés vágya. Tudom, hogy bűn az önkielégítés, de ez a tudat ott, akkor, nem segít. Mit tehetnék? Hogyan készülhetnék fel esetleg már előre testileg-lelkileg? Már tapasztaltam, hogy a peteérés körüli napokban "őrülök" meg. Van esetleg valami módja annak hogy a hormonjaimat "lehűtsem"? Vagy nem ők okolfatók ezért a tűzért (ami mellesleg magyon jó, amikor a férjem elérhető)? A plébánosunk ismer,s már szégyenkezem újból és újból ezell a bűnömmel hozzáfordulni, különösen mert sehogy sem reagál rá, csak meghalgat, s ez olyan kínos. Amit az egyház az önkielégítésről mond, ismerem, de a kisértések idején a tudás nem segített. Mi lehetne segítség? Vagy csak az alázatos bün megvallás marad? És annak beismerése, hogy öneröből képtelen vagyok a tisztaságra? Mert ha így van ez elég lehangoló, olyan mintha olyan csatában harcolnék amiben én nem győzhetek. Köszönöm a válaszát es az esetleges hozzászólók válaszát is.