Visszateres
2020.05.18. - Mihaly
Tisztelt István Atya,
Mivel patt helyzetben érzem magam, ezért ragadtam meg a lehetőséget annak, hogy ezen a számomra rendelkezésre álló felületen írjak önhöz Istenben bízva kérdésemmel. (Elölre is elnézést, ha itt-ott hiányzik az ékezet az írásomból, mivel külföldön élek hiányzik a klaviaturamrol.) Röviden magamról mielőtt érdemben feltennem a kérdésemet. Rövid leszek, amennyire lehet.
Ateista elvilágiasodott szülői háttérben nőtem fel. Mindezek ellenére is mivel erős vonzást ereztem az egyházhoz, 1991-ben fiatal felnőttként a helyi plébánián előzetes felkészítő időszak után keresztelkedtem. Soha nem felejtem el azokat az alkalmakat, amit egy kedves idős plébános Atya tartott nekem. Majd ezt követően behívtak katonának. Leszerelésem után nem veszítettem ugyan el istenhitemet, de igy visszatekintve sajnos egy kis kereszténynek mondott közösséghez csapódtam, akik kihasználták naivitásomat, tájékozatlanságomat es lelki megkötözöttséget idéztek elő nálam. Úgy hittem övek az igaz vallás.
Ebben az időszakban 2002-ben megházasodtam. Polgári majd a kis egyházi vagy (szekta) elött is, mondjuk igy, valamilyen formában Isten elött is. Legalábbis igy hittem. A házas eletet mindenkor szentnek tekintettem, akkor is, most is. Hűségben élünk lassan 18 éve, kettő saját es egy fogadott gyermekünk lett.
Lassan mar 8 éve, hogy szakítottunk a szektával, részben egy Katolikus teológiát tanult blogger segítségével. Nem volt egyszerű folyamat, sőt emberfeletti, csodával határos volt, de sikerült istennek hala. Ma mar hiszem, hogy a Katolikus hit az egyetlen igaz. Ez a személyes kutatásaimnak is köszönhető, mivel ma mar nem engedem rászedni magam senkinek. A nagy katekizmus es Bangha Béla művei sokat segítettek a helyes látásban csak, hogy néhányat említsek.
A gyermekeink mar egy katolikus általános iskolában kezdtek tanulni, ami sokat segítettek nekik es nekünk is.
Azonban anyagi okok miatt kénytelenek voltunk elhagyni az országot es a lelki fejlődésünk sajnos megtorpant. Szeretnénk tovább lepni es megerősíteni katolikus hovatartozásunk, de nem tudjuk hogyan tovább.
Sajnos felnőtt fejjel lemaradtam az olyan nagy eseményekről a fentiek miatt, mint elsőáldozás, gyónás, bérmálás. Érzem a vonzását az egyházfele, hogy ezeket pótoljam.
Mivel itt németországiban élek, nem tudom hogyan tovább. Hogyan első áldozhatok, bérmálkozhatok, hogyan gyónhatok először? A polgári nem katolikus házasságkötésem kizáró ok-e mindenből? Itt van ez a Korona krízis is, ami tovább szűkíti a lehetőségeim. Patt helyzetbe érzem magam. Mit lehet tennem, hogyan hozhatom teljesen magamat a fennálló lehetőségek mellett?
Előre is köszönöm megtisztelő válaszát.
Mihaly
Mivel patt helyzetben érzem magam, ezért ragadtam meg a lehetőséget annak, hogy ezen a számomra rendelkezésre álló felületen írjak önhöz Istenben bízva kérdésemmel. (Elölre is elnézést, ha itt-ott hiányzik az ékezet az írásomból, mivel külföldön élek hiányzik a klaviaturamrol.) Röviden magamról mielőtt érdemben feltennem a kérdésemet. Rövid leszek, amennyire lehet.
Ateista elvilágiasodott szülői háttérben nőtem fel. Mindezek ellenére is mivel erős vonzást ereztem az egyházhoz, 1991-ben fiatal felnőttként a helyi plébánián előzetes felkészítő időszak után keresztelkedtem. Soha nem felejtem el azokat az alkalmakat, amit egy kedves idős plébános Atya tartott nekem. Majd ezt követően behívtak katonának. Leszerelésem után nem veszítettem ugyan el istenhitemet, de igy visszatekintve sajnos egy kis kereszténynek mondott közösséghez csapódtam, akik kihasználták naivitásomat, tájékozatlanságomat es lelki megkötözöttséget idéztek elő nálam. Úgy hittem övek az igaz vallás.
Ebben az időszakban 2002-ben megházasodtam. Polgári majd a kis egyházi vagy (szekta) elött is, mondjuk igy, valamilyen formában Isten elött is. Legalábbis igy hittem. A házas eletet mindenkor szentnek tekintettem, akkor is, most is. Hűségben élünk lassan 18 éve, kettő saját es egy fogadott gyermekünk lett.
Lassan mar 8 éve, hogy szakítottunk a szektával, részben egy Katolikus teológiát tanult blogger segítségével. Nem volt egyszerű folyamat, sőt emberfeletti, csodával határos volt, de sikerült istennek hala. Ma mar hiszem, hogy a Katolikus hit az egyetlen igaz. Ez a személyes kutatásaimnak is köszönhető, mivel ma mar nem engedem rászedni magam senkinek. A nagy katekizmus es Bangha Béla művei sokat segítettek a helyes látásban csak, hogy néhányat említsek.
A gyermekeink mar egy katolikus általános iskolában kezdtek tanulni, ami sokat segítettek nekik es nekünk is.
Azonban anyagi okok miatt kénytelenek voltunk elhagyni az országot es a lelki fejlődésünk sajnos megtorpant. Szeretnénk tovább lepni es megerősíteni katolikus hovatartozásunk, de nem tudjuk hogyan tovább.
Sajnos felnőtt fejjel lemaradtam az olyan nagy eseményekről a fentiek miatt, mint elsőáldozás, gyónás, bérmálás. Érzem a vonzását az egyházfele, hogy ezeket pótoljam.
Mivel itt németországiban élek, nem tudom hogyan tovább. Hogyan első áldozhatok, bérmálkozhatok, hogyan gyónhatok először? A polgári nem katolikus házasságkötésem kizáró ok-e mindenből? Itt van ez a Korona krízis is, ami tovább szűkíti a lehetőségeim. Patt helyzetbe érzem magam. Mit lehet tennem, hogyan hozhatom teljesen magamat a fennálló lehetőségek mellett?
Előre is köszönöm megtisztelő válaszát.
Mihaly
Kedves Kérdező! Megértem. Amennyire a távolból segíteni tudok - arra kérem - keresse fel a város (vagy ahol él) a plébániát. Ők tudnak igazán segíteni. Nem kell tartani semmitől. A mai nap szentje II. János-Pál pápa mondta megválasztásakor: Ne féljetek! Ne féljen éppúgy elmondani a gondjait ott is, mint ahogy itt tette!Minden hivatalos ügy intézése ugyanis a helyi plébános joga és kötelessége. Imádkozom érte, hogy rendbe jöjjön minden.
Szeretettel.
István atya
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
