Szentáldozás gyónás előtt?
A közelmúltban tapasztaltam egyeseknél azt a gyakorlatot, hogyha a misén sorban állnak gyónni, de a szentáldozásig nem kerülnek sorra, akkor elmennek áldozni, majd visszamennek a sorba a gyónásra várók közé.
Elfogadható ez a gyakorlat? Én ezt nem merem megcsinálni, lelkiismeretem nem engedni. Talán túl aggályos vagyok?
Köszönöm válaszát: Józsi.
Kedves Kérdező! Bűnnel tudatosan áldozni = méltatlan áldozás, szentségtörés.Világos tanítást és eligazítást ad mindenkinek a Katolikus Katekizmus és a Katolikus Lexikon is: http://lexikon.katolikus.hu/S/szent%C3%A1ldoz%C3%A1s.html Vannak ezért nagyon komoly figyelmeztetések. Szent Pál így ír erről: "Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. (1.Kor. 11,26-29) - A szentségtörésről pedig itt olvashat: http://albertgallery.eu/documents/szentsegtor.pdf A bűnbánat szentségében a bevallott bűnökre kapott feloldozás, az őszinte bánat és erős fogadás, az elvégzett elégtétellel együtt mind feltétele a szentáldozásnak. Természetesen a sorrendet felcserélni nem lehet, hiszen akkor bűnnel áldoznánk!
Szeretettel.
István atya
További gondolatok
Nem biztos, hogy mindenki akkor megy csak gyónni, ha halálos bűne van. De mindenki a saját lelkiismeretével számol el. Misén nem biztos, hogy azzal kell foglalkozni ki, mit, miért csinál, így pont a lényegre nem lehet odafigyelni...
Kedves "név nélkül" hozzászóló! Első két mondatával egyetértek. A harmadik kicsit kioktatóra sikerült. Azért a misén a lényeg mellett azzal is szoktam foglalkozni, gyóntatásnál ki után következem a sorban, úrfelmutatáskor nem trappolok végig a templomon, nem lépek be a gyóntatószékbe, áldozáskor szintén sorban megyek előre valaki után. Ettől még tudok a lényegre figyelni.
Az lenne a jó, ha a szentgyónáshoz való járulás nem egybe esne a szentmisén való részvétellel. Nem árt, ha teljes az egész. Pl: gyónás alatt felbúg az orgona, meg kell kérdeznem mit mondott az atya. Én azt szoktam, hogy megmondom a gyóntatónak, áldoztam. Viszont, azt nem tudom én se eldönteni, de nem is feladatom, hogy melyik viselkedik méltóbban, aki gyónásra vár, közbe elmegy áldozni, vagy aki áldozik, de lenne mit meggyónnia?
Én bűnnel együtt áldoztam. Most történni fog valami? :(
Kedves Kérdező!Bűnnel nem áldozhatunk,előtte gyónni kell!Ha tudatos volt a bűnben való áldozás,sürgősen gyónni kell és meg kell mondani a gyóntató atyának.
Szeretettel.
István atya
Kedves István atya! A következő videóban is egy katolikus papot hallunk. Akkor most mi az igazság?
https://www.youtube.com/watch?v=_lxI0hOcjWM
Kedves Kérdező! Alapelv, hogy bűnnel nem áldozunk. Meg fogok kérdezni egy szakembert, addig türelmét kérem.
Köszönöm.
Szeretettel.
István atya
Kedves Kérdezők! Addig is, amíg a hiteles válasz megérkezik érdemes elgondolkodni a tökéletes bánat követelményeiről.A tökéletes bánatról és egyáltalán a bűnbánatról itt olvashatunk: http://lexikon.katolikus.hu/T/t%C3%B6k%C3%A9letes%20b%C3%A1nat.html
http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C5%B1nb%C3%A1nat.html-a gyónásról: http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C5%B1nb%C3%A1nat%20szents%C3%A9ge.html
Szeretettel.
István atya
Kedves Kérdezők! A tökéletes bánatra egy remek könyvet ajánlok: http://www.ppek.hu/konyvek/von_den_Driesch_Janos_A_mennyorszag_aranykulcsa_1.pdf - linken
A könyv a legfontosabb kérdéseket tárgyalja a tökéletes bűnbánattal kapcsolatban:
1. Mi a tökéletes bánat?
2. Hogyan kell a tökéletes bánatot fölindítani?
3. Nehéz-e fölindítani a tökéletes bánatot?
4. Mily hatása van a tökéletes bánatnak?
5. Miért oly fontos, sőt szükséges a tökéletes bánat?
6. Mikor indítsuk föl a tökéletes bánatot?
Szeretettel.
István atya
Kedves Kérdezők! Írok ide egy olyan imát, ami rávílágít a tökéletes bánat fontosságára:
Én Uram és Istenem! Szívem mélyéből bánom és fájlalom minden bűnömet egytől-egyig, mert megérdemeltem, hogy Te, igazságos Bíróm, ideig és örökké büntess miattuk; mert irántad, legnagyobb Jótevőm iránt rút hálátlanságot követtem el általuk, de legkivált azért, mert velük Téged, legfőbb és minden szeretetre legméltóbb Istenemet bántottalak meg. Erős, elszánt a föltételem, hogy megjavítom életemet és többé nem vétkezem. Én Jézusom, szent véredre kérlek, adj hozzá erőt és kegyelmet. Amen.
Kedves Kérdezők!Nem véletlenül írtam az előző kommenteket.Mindenkit szeretettel arra kérek - akik úgy érzik, bizonytalanok a felvetett kérdésben, figyelmesen olvassák el és felelősséggel-üdvösségük érdekében - alkalmazzák az ott leírtakat.
Köszönöm.
Szeretettel.
István atya
Kedves Kérdezők!Megékezett a püspök atya tanítása, melyben külön kérem az utolsó bekezdésre figyelni, a következő:
"Jézus nagy ajándéka a kiengesztelődés szentsége: „Akinek ti megbocsátjátok bűneit, meg lesz bocsátva, akinek megtartjátok, bűnben marad” (Jn 20,22).
Isten kegyelme működik az Egyházon kívül is, a szentségeken kívül is. Ezért mondja a II. Vatikáni zsinat, hogy minden jószándékú ember, aki a lelkiismerete szavát követi, találkozhat Krisztus húsvéti misztériumával olyan módokon, melyeket csak Isten ismer (Gaudium et spes 22). Ha valaki nincs megkeresztelve (pl. Amerika felfedezése előtt az ott élő népek), de őszintén keresi Istent és a helyes utat, ő is részesül Krisztus kegyelmében (az úgynevezett vágykeresztség által), és üdvözülhet.
Éppen így a bűnbocsánatnak is van a bűnbánat szentségén kívüli útja. Isten eltörölte Dávid bűnét, hallva az ő őszinte bűnbánatát. Isten meg akar bocsátani minden bűnösnek, aki őszintén bánja a bűnét. Az Egyház tanítása ezért az, hogy a tökéletes bánat (azaz amikor valaki nem félelemből, nem pusztán a bűn okozta sebek miatti fájdalomból, hanem tisztán Isten iránti szeretetből bánja a bűneit) önmagában eltörli a bűnöket.
Ez azonban nem teszi feleslegessé a bűnbánat szentségét. Más dolog meggyónni a bűnöket és szentségi feloldozást nyerni, mint bízni abban, hogy talán tökéletes volt a bánatom, és Isten – remélem – megbocsátott nekem. A Trienti zsinat ezért is tanítja azt, hogy az ember bánata általában nem tökéletes (DH 1676-77). Más dolog bízni abban, hogy talán a vágykeresztség által egy gyermek elnyeri az istengyermekség ajándékát, és más dolog megkeresztelni őt.
A szentségek által Isten személyesen lépett be a történelembe, beletestesült, önmagát adja nekünk végérvényesen és visszavonhatatlanul. Ezért a szentségek hatékonyak. Nem az ember hitének nagyságától függ a szentségi kegyelem, hanem Isten önajándékozó szeretetétől, amelyet minden esetben megkap a szentségekhez járuló ember, ha nem állít direkt akadályt a kegyelem útjába (a hit megtagadásával, a szándék teljes hiányával).
- ***Ezért a bűnbocsánat elnyerésének rendes útja a szentgyónás szentsége. Ez alól csak a fizikai vagy erkölcsi lehetetlenség ment fel (CIC 960). Vagyis egy olyan helyzet, hogy egy-két hónapig nem vagy nehezen tud csak valaki a gyónás szentségéhez járulni, nem ment fel a gyónás kötelezettsége alól. Ilyen esetekben – ha súlyos/halálos bűnt követett el valaki - a helyes magatartás az, hogy nem áldozik az illető, csak lélekben, mihamarább elvégzi a gyónását, és ezután járul szentáldozáshoz.***" A csillagokkal jelzett szövegrész az, amire a komment elején felhívtam a figyelmet!
Szeretettel.
István atya
Hozzászólás
Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!
(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)